esemény
Kiállítás és könyvbemutató | Anna Stein | Abigail Galéria és Aukciós Ház

megnyitó | 2021. november 14. 15:00

a kiállítás bezárása | 2021. december 4.

Az Abigail Galéria több mint 20 éve „prófétái” között tudhatja a magyar származású, Párizsban élő Anna Stein festőművészt, szobrászt, akinek az évtizedek során számos kiállításon mutatták be már eddig is az alkotásait. 
 
Ezúttal a művész önéletírásának könyvbemutatójára és kiállítására invitáljuk a budapesti műértő közönséget. A november 10-én nyíló tárlatra egyenesen Anna Stein párizsi műterméből érkeznek zömében friss munkák. Festmények, különleges egyedi ékszerek és öt bronzszobor kerül ki az Abigail Galéria tereibe.
 
Anna Stein alkotásainak története mindig is szervesen összefonódott saját személyes történetével, életműve magában hordja a múlt, a történelem nyomait ugyanúgy, mint a mindenkori jelenre való reflexióit. Hasonlóan a képzőművészeti alkotói karakteréhez, az önéletírása sem csak összefoglalja az 1936-ban született, a vészkorszakot túlélt és 1956-ban Párizsba emigrált alkotó életútjának állomásait, hanem jó humorral, életigenlő attitűddel, kalandokkal, történetekkel fűszerezi. Saját megfogalmazása szerint teszi ezt úgy, „ahogy egy bölcs őshöz illik”, mert 85 éves korára ő már bizony egy őssé vált. A könyvében elmeséli, miként állt szemben a nehézségekkel, és az egészet egy szubjektív utószóval zárja, amiben leírja, miként látja most a jelenben, kicsit távolabbról a szülőhazáját. 
 
A vészkorszakban a 8 éves kislányt vidéken, egyszerű fölműveseknél és apácáknál bújtatták el, majd a család a háború után visszatért Pécsre, ahonnan az anyai ág származott.  Öse, 
Jánosi Engel Adolf a város egyik leggazdagabb embere volt, amolyan 19. század végi self- made men, aki hatalmas vagyonát úgyszólván semmiből teremtette meg. 11évesen házalással kezdte üzleti karrierjét, s kitartó spórolással összegyűjtötte a kezdőtőkét egy ruha és bútor üzlethez. Az 1848–49-es szabadságharcot nemzetőrként végigküzdötte, majd sikeres fakereskedő lett, erdőket vásárolt, faszállításokat bonyolított le bel- és külföldön. A keresett pénzt mind visszaforgatta az üzletbe, építkezéseket vállalt, fürdőintézetet, gőzfűrészt, majd parkettagyárat alapított. Az 1878-as párizsi világkiállításon nagy aranyérmet nyert, a királytól koronás arany érdemkeresztet majd nemességet kapott. 1880-ban Montenuovo hercegtől megvette a jánosi-i birtokot, innen az előnév. 72 éves korában,1892-ben megalapította a komlói kőbányát és a Bakóca-felsőmindszenti helyiérdekű vasutat. A pécsi izraelita hitközség elnökeként filantróp tevékenységet is folytatott. Pécs városának fejlődéséért sokat tett, ezért utcát neveztek el róla, de 1948-ban az államosításkor a család megmaradt vagyonát és az utcanevet is elvették. Budapestre költöztek. Az apai ág is igazi polgári család, édesapja a háború előtt a legnagyobb magyarországi textilgyár műszaki igazgatója volt.
 
Stein Anna már a fővárosban született, és másodéves volt a Képzőművészeti Főiskolán, amikor kitört az 56-os forradalom. 20 évesen, öccsével együtt novemberben hagyta el az országot.
Pàrizsba érve Akadémián festészetet, majd freskófestést tanult.  Mesterei, akiket emlegetni szokott, hogy hatással voltak rá Hincz Gyula, Jean Souverbie, Jean Aujame. 
Baráti kapcsolatai Rozsda Endre, Victor Brauner, Kondor Béla voltak.
Szülei 1958-ban öccsével együtt Amerikába költöztek, Stein Anna azonban a képzőművészet miatt maradt Párizsban és a párizsi emigráció egyik meghatározó alakja lett. Élete során többször kellett az újrakezdés nehézségeivel megküzdenie, de nyitottsága, ereje és elhivatottsága segítségével sikerült egy kivételes, a múltja által meghatározott életművet létrehoznia.
 
Sosem szakadt meg a kapcsolata Magyarországgal, rendszeresen hazajár Pécsre és Komlóra, legkedvesebb gyermekkori emlékei helyszíneire, és intenzíven őrzi ősei hagyatékát. 2010-ben, amikor Pécs Európa Kulturális fővárosa lett, fontosnak érezte, hogy ő is jelen legyen egy kiállítással, s a sors fintora, hogy a tárlatnak kijelölt helyszín nagyszülei egykori háza volt.  Ennek a kiállításnak a kapcsán ismerte meg Fekete Vali pécsi művészettörténészt, aki 2012-ben „Belső utak képei” címmel megjelentette róla az első monográfiát Magyarországon, melynek bemutatója szintén az Abigail Galériában volt. 
 
Stein Anna első önálló kiállítása 1968-ban Orléans-ban volt, utána az egyik kiállítás követte a másikat, szerte a világon bemutatkozott Indiától New Yorkig.  Magyarországon 1978-ban Pécsett, 1986-ban pedig Budapesten a Magyar Nemzeti Galériában mutatta be először önállóan a munkáit. A Margit híd pesti hídfőjénél látható Égbe kiáltó című holokauszt-emlékműve, amellyel a Dunába lőtt családtagjainak is emléket állít.
 
Stein Annát a hatvanas évek elején a gépek és szerkezetek érdekelték, a Machine-sorozat absztrakt képeinek ez volt a fő témája. 1964 körül a női test és annak elemzése került alkotásai témájának középpontjába és elmozdult a lírai absztrakt felé. A hetvenes években egy absztrakt expresszionista korszaka kezdődött, erőteljes színekkel megfestett képzeletbeli tájakat ábrázoló tájképekkel, és virágokra emlékeztető mandalákkal.  1978 körül egy lendületesebb stílus jellemezte, amelyet a művész "modern barokknak" nevez. A 80-as években a figuralitás felé mozdult, s nagy szerepet kaptak a színek a munkáiban. 
 
Bronzszobrai és „bijoux-sculptures”-ként ismert egyedi ékszerei is a festményein megformált figurákkal rokoníthatók. De a fém csillogása helyett a képeken a fény-árnyék játékával éri el az a lendületességet, ami Stein Annának nemcsak a műveire, hanem a személyiségére is leginkább jellemző tulajdonság. 
 
 
Anna Stein élete, vagyis, hogyan váltam H’ÖSSÉ című kötetet a pécsi Propannónia Kiadó adja ki és a kiállítás ideje alatt megvásárolható az Abigail Galériában.
 
 
Jótanács

Az ikOn archívumában az összes 2000. januárja óta feltöltött esemény megtalálható.
archívum

FKSE Patron