esemény
ÚJRA EGYÜTT | Albert Katalin, Ganczaugh Miklós | Vizivárosi Galéria

kurátor | Sulyok Miklós művészettörténész

megnyitó | 2021. szeptember 9. 18:00

a kiállítást megnyitja | Sturcz János művészettörténész

a kiállítás bezárása | 2021. október 1.

Ars Sacra Fesztivál / Művészházaspárok sorozat keretében

 

Albert Katalin (1949-2018) és Ganczaugh Miklós (1946-2020) művészházaspár

páros emlékkiállítása

 

Albert Katalin a lehetetlent űzte művészetében: meglévő képeket, műveket gondolt tovább képi eszközökkel, sajátos, egészen egyedi, Passe-p Art-nak nevezett módszerével. A női kéz utánozhatatlan érintése volt minden képen az ő munkája, fantázia és szeretetének tüze éltette a legváltozatosabb anyagokkal fölöltöztetett képeket, amelyek így az „ő képei” is lettek. Ahogyan a vers a versmondóé volt és maradt mindenkor.

 

Ganczaugh Miklós vallási ihletettségű festészete folyamatos elmélyülés Istenben. Ezt az elmélyülést ő művészetként, élete egyetlen lehetőségeként élte meg. Festészetének központi témája a szenvedés. A megjelenített átélés közvetlensége és végletessége mindig magával ragadja a szemlélőt. Legjobb művein megképződik a keresztény hit csodája: a szenvedésből feltámadás következik. Van értelme a szenvedésnek, ha elfogadjuk és van feltámadás is. Festészete ezért ilyen mélyen tragikus, ezért kíván nem mindennnapi lelki erőfeszítést a nézőtől: fogadja el az Isten által neki kiszabott szenvedést, mert az nem büntetés, hanem megváltás.

 

Albert Katalin (1949-2018)

1968-73 Kertészeti Egyetem

1974 Kertészeti Kutatóintézet Dísznövény Osztályán tudományos munkatárs, növénynemesítő

1988 Akadémiai Kiadó lexikonszerkesztője

1998 szabadfoglalkozású lexikonszerkesztő

 

Albert Katalin különös művészete a képek „előadása” interpretálása. Inspirációját abból a kreatív közegből, baráti helyzetből meríti, amelyet az Első Magyar Látványtárral és főként alapítójával, gyűjteményének tulajdonosával, Vörösváry Ákossal közösen hoztak létre és éltettek. Ő mondta Kati művészetéről: „Előadni persze százféleképpen lehet, és vannak, akik hitelesen teszik. /…/ Ők, a hitelesek, nem az atombomba kódjának, de valami sokkal fontosabb tudás letéteményesei. Fénytől, zajtól, szmogtól, pénztől szennyezett „rohanó világunkban” tűnhet anakronisztikus, köldöknézően öncélú tevékenységnek – ez az apácamunkák békéjét is hordozó – csöndes műfaj művelése. Ám aki mégis ezt teszi, az közvetítő, tolmácsolva teremtő munkája révén, nehezen megnevezhető jótétemények sorát gyakorolja a közösség javára. Homályt oszlat, mankót nyújt, kulcsot ád a művek könnyebb megértéséhez, mondhatnám örömforrásként való „használatához”. Napnál világosabb: nélkülözhetetlen embereink ők.

 

Önálló kiállítások: 1991 Hitel Bank, Budapest • 1999 Látványtári csendéletek, Új Színház, Budapest • 2001 Passe-P Art, Pintér Sonja Kortárs Galéria, Budapest • 2012 Karinthy Szalon, Budapest • 2015 Karinthy Szalon, Budapest

 

 

 

Ganczaugh Miklós (1946-2020)

1968-1972 között a Ferenczy István Képzőművész Kör, mestere Luzsicza Lajos.

1975-2010 között a Magyar Nemzeti Galéria festő-restaurátora

1990 Az Első Magyar Látványtár Alapítvány alapító tagja

1994 Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének tagja

1996 A Magyar Festők Társaságának tagja

 

„Alapélményem (az egyik) a párbeszéd, a dialógus tragikus hiánya. Ma már nem beszélnek - beszélünk az elidegenedésről, mint tettük évtizedekkel ezelőtt, elfogadottnak tartjuk, természetes állapotnak, a „létezés” korszerű módjának. Értéknek tartjuk az individualizálódásból eredő öntörvényt és az általa vezetett (félrevezetett) önmegvalósítást. A közösséget - közösségeket tekintélytisztelőnek, kirekesztőnek, alacsonyabbnak is mondjuk, az önérték által felmagasztalt „emberméltósággal” szemben. Ezzel szemben Szent Ambrus azt mondja – mit ezzel szemben, hisz korábban elképzelhetetlen volt ez a fajta elbutulás – „Az egyes ember és a közösség haszna ugyanaz. Semmit sem tarthatunk hasznosnak, csak ami mindenkinek használ.” Van-e kiút? Keresni a kapcsolatot Istennel, és keresni a kapcsolatokat az emberekkel.”

Ganczaugh Miklós (2014)

 

Díjak: 1993 MŰHELY Művészeti Egyesület díja • 1997 Magyar Festők Társaságának díja •

2004 Nemzeti Kulturális Örökség díja

 

Munkák közgyűjteményben: Első Magyar Látványtár Alapítvány • Magyar Ház, Dunaszerdahely • Római Katolikus Templom, Szanticska • Kecskeméti Képtár • Pannonhalmi

Bencés Apátság Kortárs gyűjteménye • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest • MODEM Kortárs gyűjtemény, Debrecen • Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény, Sárospatak

Jótanács

Az ikOn oldalain elhelyezett hirdetésekkel (bannerekkel) a kortárs képzőművészeti események nagyobb látogatottsága érdekében végzett munkát támogatja!

az ikOn médiaajánlata

OFF Biennale