A Miskolci Galéria falain olyan műveket láthat a közönség ezúttal, mely egy „kétágú” kiállítási projektnek is tekinthető. Alkotóként két, egymással szimbiózisban élő, azonban sok tekintetben egymástól teljesen független alkotói utat járó művészpár alkotásaiból válogatták egymáshoz a kiállításon szereplő műveket. A „Törvényen kívül” kiállítást nézve a „szimbiózis” fogalma azonban mégsem alkalmas kifejezni Gulyás és Kótai művészetét, mint jelenséget tekintve, mert a „szimbiózis” kifejezés feltételezné az egyes művek egymásra való közvetlen hatását és a tematikai összhangot valamint az alkotók közvetlen, művészeti koncepciójának összekapcsolódást is.
E két önazonos, saját filozófiai-teóriai rendszerében, de egymás közelében alkotó képzőművész egymásra hatása nem kizárható, de esetükben – ha létezne is bizonyos hatás – semmiképpen sem jelenti a művészi koncepcióik határainak összemosódását.
A „Törvényen kívül” kiállítás címének jelentéstartalmát is boncolgathanánk, de ehelyett inkább arra fordítanám a figyelmet, hogy mindkét művész számára külön-külön és együttesen is fontos a független és egyéni alkotói gondolkodásmód. Erre tekintve leginkább a jelrendszereik sajátos és egyéni módján történő alkalmazásában testesül csak meg bizonyos hasonlóság és az általuk kialakított gondolati rendszerré formált, következetes koncepció-sorozatok arra utalnak, hogy érzékelve a környezetből megnyíló jelenségeket, ezeknek hatására formálódnak konkrét alkotássá intencióik.
Ez a módszer – mindkét művész esetében – egy önépítkező felfogásban, saját struktúrával és módszerrel képes kinyitni a külső környezeti kapcsolatokat. Ennek következtében kölcsönhatásúvá, kétirányúvá válhat ez a (kívülről befelé és bentről kifelé irányuló) kapcsolat – bár jobbára a környezeti hatás vonatkozásában egyszerre nyitott ugyanakkor zárt is ez a mechanizmus.

Szurcsik József