A hatvanas évek közepén az akkor Filmművészeti főiskolás Kardos Sándor – ma nemzetközi hírű, Kossuth-díjas operatőr – elhatározta, hogy fényképész mester édesapjától örökölt, több ezer fotóból álló gyűjteményét kiegészíti újabbakkal. Elkezdte gyűjteni a fotókat ismerősöktől és ismeretlenektől. Pénze nemigen lévén többnyire olyan felvételek kerültek hozzá, amelyeket az adakozó nem tartott különösebb értéknek. Inkább „kidobás helyett” kerültek tulajdonába a képek.
Ahogy teltek az évtizedek, a gyűjtemény hatalmassá gyarapodott. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a rengeteg kép így együtt valamiféle teljesség-analógiaként is működik. Ekkor született meg a név: Hórusz Archívum. A névválasztás szimbolikus. Az egyiptomi hieroglif írásban a Hórusz szem egész képe jelenti az 1-es számot, míg a szem ábrájának részletei a végtelen kicsi felé tartó törtszámokat. A legkisebb részek egy-egy amatőr fényképei, míg a képek összessége az egyet, az egészet, valami istenit, a képeknek egy különös értelmezését jelenti.
A bomlás virágai című kiállítás látogatói arról láthatnak példákat, hogy mitől lesz egy elkészült kép kézműipari termékből alkotássá.
Hamvas Béla igen egyszerű definíciót ad erre. Szerinte művet alkotni annyi, mint katarzison átesni. Ebben a rövidke mondatban szó sincs művészeti előtanulmányokról, főiskoláról, de még csak elhivatottságról sem, ami persze nem jelenti azt, hogy ezek mind fölöslegesek lennének, de azt mondja, hogy nem ezek az előkészületek a legfontosabbak, hanem az, hogy létrejön-e egy különleges töltésű áldott állapot, Hamvas szavával katarzis, melynek eredménye maga a műalkotás. A professzionális művész, aki készül a hivatására, gyakrabban hoz létre igazi, fontos művet, de a környezete eseményeit megörökítő amatőr is kerülhet alkotó katarzisba, amit akár fel sem ismer, mégis létrejön a mű, mely bár ritka, de semmivel sem értéktelenebb, mint a hivatásos művészek munkái.A kiállításra válogatott Hórusz-képek lényeges alkotó eleme a hiba, a tévedés, a bomlás, a szándékos rongálás, vagy a véletlen rongálódás. A kidolgozási hibák, a szakszerűtlen tárolás számtalan következménye, a penészedő, gombás, sérült emulzió a fotográfusok számára kötelezően kerülendő, alapvető szakmai hiba.

És mégis, a Hórusz Archívum kiállításán ezek a hibák lényeges képalkotó elemmé válnak, kiterjesztik, magyarázzák, teljessé és igazzá teszik a kép eredeti készítője szerint talán végig sem gondolt szituációt. Így jön létre az igazi katarzis, az alkotás.

Haris László
a kiállítás kurátora

online megnyitó: https://www.facebook.com/events/1243251582717939