Bernáth Dániel és Csizik Balázs Geotaxis című kiállításának közös szervező eleme a képiségnek, az absztrakt formanyelvhez fűződő jelentésrétegeknek a vizsgálata, az absztrakció modernista és avantgárd képi hagyományára való folyamatos reflexió. A kiállított művek – mint ahogyan az alkotók korábbi sorozatai is – a legmesszebbmenőkig önreflektívek: a vizualitásról gondolkodnak a vizualitás eszközeivel. A szó legszorosabb értelmében metaképek, a modernizmus festészeti hagyományának kutatása nem témaként jelenik meg, hanem a kép felületén történik: a képfelület az a hely, ahol a hagyományvizsgálat zajlik, miközben a médium, a felhasznált anyag jelentős szerepet vállal a folyamatban.

Bernáth Dániel nonfiguratív festészete mélyen beágyazott a háború utáni festészet lírai absztraktnak nevezhető irányába. A felnyitott/meghasadt/megbontott/összeillesztett képfelület – tehát nem csupán a megfestett formák – módosulnak a kép hagyományos tárgyi dimenzióihoz képest. A kép elvont és konkrét fizikai határai „esnek szét” annak érdekében, hogy Bernáth a táblakép, a „képtárgy” státusáról gondolkodjon. A képalkotási rendszerek vizsgálata során az érdekes számára, ahol „véget ér” a fizikai kép: az organikus-rusztikus szerkezetek, a nyers, csupán enyvezett vászon és a snájdolt, szélfestett, szintetikus színek találkozási pontjai válnak jelentésessé.

Csizik Balázs azokat az elemeket és anyagokat használja fel természetes környezetbe helyezett „modelljeiben”, amelyek az urbánus létezés alapelemei. A kultúra szövetét érintő vizsgálódásai során ráadásul a posztmodern ember és látvány elidegenítettségét helyezi előtérbe, mely elidegenítettség a romantikus emberkép sajátja is volt és amelyet Caspar David Friedrich a tájjal való találkozásával egyesített. Synesthesia című sorozatának egyes darabjain a magányos emberi figura – Caspar David Friedrich Rückenfigurjához hasonlóan – az önszemlélés helyzeteit teremti meg, a tájhoz (környezethez) való viszony kérdésességére hívja fel a figyelmet. Az egyes lakóépületek monolit tömbjét Csizik manuális és digitális eszközökkel hozza létre, a metál baryt technológiának köszönhetően különböző szögből szemlélve az más látványt nyújt és a térérzet módosulását eredményezi, a nézőt helyzetváltoztatásra készteti.

A biológiában használt geotaxis, egy sejtnek vagy mikroorganizmusnak a gravitáció által meghatározott mozgása kifejezi a föld, a hely, az anyag felé való irányultságot. A (konkrét fizikai) határok felé való elmozdulást (Bernáth) vagy éppen a nézőpontok ki- és elmozdítását (Csizik).