A Snake talán a legelterjedtebb, illetve a legtöbb eszközre fejlesztett első generációs számítógépes játék. A mechanizmusa egyszerű: a kígyó haladási irányának manőverezésével kell megszerezni és bekebelezni minél több almát. Minden alma után kapott ponttal a kígyó hossza is növekszik, így megnehezítve annak mozgását.
A kígyó tekergése a határozott előrehaladást biztosítja, a test követi a fejet, a mozgása végső soron egyre inkább egy keretbe zárja őt.
A játék motívumrendszere az erős bibliai konnotációja mellett, az állandó megújulást jelképezi. Hiszen mint szimbólum, a saját farkába harapó kígyó (urobosz) az örök körforgást, a folyamatos megújulást jelzi.

Ezzel a popkultúra által is igen kedvelt motívummal írható le líraian, ámde mégis egyszerűen a Balázs Nikolett és Bernáth Dániel művészetét jellemző alapmechanizmus.
Mind a kettőjük munkájában a kép testének kiterjesztése és annak összetétele meghatározó szerepet kap. Mind a vissza nem fordítható törések, szakadások és az organikusan kialakuló felületek burjánzása, mind pedig a keret könnyed és szabadon értelmezett illuzionisztikus használata. Ezeken a folyamatokon keresztül alakul ki egy-egy kompozíció zárt élménye. Az anyagba zárt, játékos, lírai alkotói hozzáállás mellett, az absztrahálás, az egyik pontról a másikra építkezés, az egyenes vonal megtörése, illetve a kerethez igazodás, vagy annak kijátszása is kulcsfontosságú kettejük művészetében.
A táblaképpel történő formabontó bánásmód, valamint a különböző anyagi és tartalmi kontrasztokból való építkezés az, amely “életben tartja” számukra a festészet médiumát. Dániel kirakószerűen, a törésvonalak mentén elemenként osztja vagy illeszti össze legújabb képeit. Nikolett hajtogat, szétvág, szabdal, kicsavar, kibelez, ragaszt.
A cél, hogy a kígyó ne harapjon a saját farkába.