A keresztény ideológiai fordulat következtében több tízezer éven át gyakorolt természetvallások rítusai tűntek el a semmiben. Néhány generáció alatt teljesen megszakadt a kapcsolatunk a szent ligetekkel, folyókkal, forrásokkal. A katolikus templomi szertartások nem kívántak olyan aktív részvételt a hívek irányából, akik inkább nézőkké váltak - talán nem túlzás azt mondani, hogy ez az a pillanat, amikor elvesztettük a kompetencia érzésünket a saját spirituális élményeinkkel kapcsolatban.

A vizuális művészet az archaikus korokban nem volt elválasztható a performatív aktusoktól, a képek és tárgyak ebben a mágikus térben kaptak jelentőséget: a rítus nélkül egy ilyen alkotás pusztán egy régészeti lelet, emléknyom, töredék. A néprajzi és kulturális antropológiai kutatások megközelítése érthető okokból óvatos és limitált, a művész nézőpontja ezzel szemben megengedi, hogy sokkal szabadabb és intuitívabb módon vegyük fel a kapcsolatot ezekkel a tárgyakkal, akár újra életrehívjuk, aktivizáljuk őket, ne csak vizuálisan rekonstruáljuk őket, hanem az erejüket is átmentsük a jelen válságos időszakába.

Hosszú idő óta foglalkoztatnak a jelentőségteljes tárgyak, amelyek a transzformatív aktusokat kísérték, mint például a halotti maszkok, vagy a szellemvilágnak felajánlott tárgyak. Minden új életszakaszba lépés ünnep, ugyanakkor krízist is jelent: a kamaszkor, a szexuális érés, a leválás, a szülővé válás, a testi változások, az elmúlással való szembenézés. Nagyon sok tabu kapcsolódik ezekhez a transzformatív momentumokhoz, ami talán pont annak köszönhető, hogy nem elérhetőek olyan spirituális tartalmak, amik végig vezetnek ezeken a félelmetes és egyben varázslatos folyamatokon.

A projekt lokális hivatkozási pontja a Duna mint szent folyó, illetve Budapest gyógyító vizei. Ezekhez kapcsolódunk újra különféle fikció és valóság határmezsgyéjén létező átmeneti teremtmények, hablények, mágikus kétéltűek segítségével. Az oltár Gesamtkunstwerk és személyes tér egyben, amit használatba is fogunk venni. A galéria átmeneti térként jelenik meg, nem pusztán display, ahol nézőként lehetünk jelen, a kiállításhoz kapcsolódnak performanszok, közösségi rítusok, amelyek során kapcsolódhatunk a szent vizekben rejlő erőforrásokkal. Ezeket külön eseményben fogjuk meghirdetni.