Hol húzódik a biztonság határa? Mit jelent harmóniára lelni a kiszámíthatatlanban? A Perem - bizonytalanság és biztonság határán című kiállítás ezekre a kérdésekre keresi a választ – nem kinyilatkoztatásokkal, hanem finoman rétegződő megközelítésekkel.

A kiállítás olyan műveket vonultat fel, amelyek az egyensúly és elbillenés törékeny viszonyát járják körül. A látogatók előtt kibontakozik a társadalmi és személyes biztonság ellentmondásos szövete, amelyben megjelennek a külső világ zavarai, a bennünk kavargó csend, valamint a változtathatatlan helyzetekkel való megbékélés lehetőségei is. A kiállítás nem kínál kész válaszokat – ehelyett összetett, sokszor ellentétes nézőpontokból építkezik.

A kiállított művek anyaghasználata – a fémek keménysége és a textilek lágysága – folyamatosan feszültséget teremt, mégis ritmust ad a térnek. Az audiovizuális elemek a hétköznapi élet hullámzását idézik meg: hol megnyugtatnak, hol kizökkentenek. A kiállítás középpontjában a személyes élmény és az általános érvényű tapasztalat összefonódása áll: gyerekkori tárgyak, családi ebédlőasztalok, mindennapi ruhadarabok, az utca zajai válnak szimbólumokká egy nagyobb történetben.

A Perem egy olyan tér, ahol a törékeny remény, az összetartozás és az életigenlés újra és újra utat tör magának – még akkor is, ha csak egy lehullott morzsában vagy egy megdíszített kerítésben talál rá az ember.

A kiállított művek a bizonytalanság és a biztonság érzetének egymásra rétegződő szövetét vizsgálják, különféle eszközökkel mutatva be a peremen egyensúlyozó harmóniát – vagy épp annak fáradhatatlan keresését.  A kiállítás nem az ideális biztonság állapotát mutatja be, hanem a nálunk nagyobb, sokszor átláthatatlan struktúrák törésvonalaiban megtalált, szubjektív és ellentmondásos harmóniát – reményt adó kapcsolódásokat, asztalról lehulló morzsákban lelt örömöt. A kiállításban megjelenik a társadalmi „szerencsekerék” kiszámíthatatlansága mellett a kisközösségek összetartásának ereje, és az életigenlés a megváltoztathatatlan szituációk hálójában – a külső zajok mellett a belső csend megtalálása, és a börtönként körénk záruló kerítésbe szőtt saját történeteink. A művek kettősségeket hordoznak magukban, egyszerű válaszok helyett komplex nézőpontokat mutatnak be a biztonság témájának megközelítéséhez.

Ezt a kettősséget erősítik a felhasznált anyagok, amelyek a tér különféle pontjain bizonyos ritmusban visszatérnek: fémek és textilek, éles és hideg anyagokkal szemben puhaságot és melegséget idéző textúrák. Az alkotók a határvonalakat kutatják, ahol a biztonság és a bizonytalanság nem egymást kizáró állapotként, hanem egymásba csúszó, szubjektív tapasztalatként jelennek meg. A kiállítás audio elemei szintén a kellemes és kellemetlen ingerek váltakozását ragadják meg. Az egyéni érzékelésen alapuló hanglenyomatok, a biztonságos és veszélyes hatásokra adott zsigeri válaszreakciókat helyezik a befogadás fókuszába. Az alkotások nyelvezete nem dokumentarista, a kiállító művészek személyes élményeikből építkeztek – az általános érvényű témák ezért privát jelképekkel fonódnak össze, mint például a szülőház ebédlőasztala, a gyerekkori takaró, a minket védelmező ruhadarabok vagy az utca morajlása. A kiállítás arra invitál, hogy fedezzük fel a hétköznapokban megbúvó, titkos feszültség és nyugalom dinamikus dialógusát.