A Nyár utcában laktak egy sarokházban, ahol minden tágas volt, és békésen sütött be délutánonként a nap. Egy évszázadon át változatlan volt a konyhából áradó kávé- és süteményillat. A falakba ivódott a fénnyel a nagyszoba cserépkályhájának korma-füstje is. Az illatok, fények hangok összefonódtak mint a vastagszőnyegek rojtjai. A lakás hétköznapjait néha megszakította egy-egy ünnep frissen nyitott uborka- és lekvárillattal. A szobák ártalmatlan melegségébe rendszeresen behatoltak az utcák eszméi, melynek eredményei mindig kedvezőtlenül alakultak. A külvilág eseményei után folyamatosan remélték, hogy viszontlátják a múltat, újra becsönget hozzájuk. Amikor már nem remélték a múlt viszontlátását, akkor veszteségük kárpótlására újabb hívatlan eszmék csöngettek be hozzájuk, majd nevetve beszélték el neki régi történeteiket, és már új dalokat énekeltek láthatatlan kórusok.  Továbbra is fény- és a süteményillat pihent a szobákban.
A kiállítás a XX. századnak és Budapestnek a változásait mutatja be egy grafikai sorozaton keresztül, ahol a történelem folyamatosan, láthatatlanul felülbélyegez látható tereket és emberi életeket. Ennek a láthatatlan változónak és látható állandónak a megjelenítése képeim tárgya. Ahol zálogba tesszük a múltat, amit a jövővel váltunk ki, ahol az elveszíthető javak el is vesződnek, és ahol meglepetésszerűen tapinthatóvá válik ellenfényben a láthatatlan, míg lehunyt szemhéjunk mögül is.
2025.03.15.
Ötvös Zoltán