A Deák Erika Galéria következő pop-up kiállításán Pintér Gábor festőművész legfrissebb munkáiból mutat be egy válogatást, mely a művész a galéria által publikált első katalógusának bemutatója is egyben.

 

„Akármilyen térben, illetve kulturális téridőben, vagy kronotoposzban is mozog, Pintér számára mindig az a lényeges, hogy a kép tere, és benne a figurák szerepe ne legyen könnyen megfejthető és verbalizálható. Nem véletlen, hogy Malevics parasztjai és Magritte polgárai után Pintér nehezen beazonosítható, szociokulturálisan kategorizálhatatlan, szórakozó, pihenő, lazuló figurákat fest, ami megengedi a jazz korszaktól a technóig, az art decotól a graffitiig ívelő vizuális asszociációkat, miközben a figurák és a motívumok a könnyű szórakozásnak ellentmondva nagyon is komoly ismeretelméleti kérdésekre reflektálnak. A laza figurákat, a vicces vizuális elemeket és a szójátékokat éppen a posztformalista reflexió, vagyis a kép előállításának, a gondolat vizualizálásának folyamata emeli ki a parafrázis, a pastiche és a paródia regiszteréből, mert maga Pintér nagyon is komolyan veszi a kép- és a tér-építés festői folyamatát. Gondosan megtervezi hideg, kevert színharmóniáit, és mindig gondol a vonalak és a gesztusok térformáló hatására, valamint a motívumok percepciójának folyamatára is. Olyan, mintha Pintér abban a rendkívül komplex térben barangolna, ami a valóság és a megfestett kép között terül el, abban a térben, ami a látás (elvont) mezeje, amit egyszerűen vizualitásnak is nevezhetünk, hiszen leginkább képi jellegű entitások, percepciók, mentális képek, emlékképek, fantáziák és elképzelések töltik ki. Pintér Gábor így tulajdonképpen az elménk működésére reflektál, egyfajta új Szókratészként firtatja a megismerés működését, a pszichés és a mentális valóság természetét, és persze annak viszonyát a valódi természethez, a kézzelfogható világhoz.”

 

Hornyik Sándor