Az Artkartell projectspace örömmel mutatja be az expresszív figurális festészet középgenerációs képviselőjének, Boros Violának Future Lab című egyéni kiállítását. Boros magyar- és németországi tanulmányai után a ’80-as évekből eredő különféle hatásokat, a németes Heftige malerei, a graffiti esztétika, a popkultúra és a művészettörténeti klasszikusok reciklikálását vegyíti sokszínű, a nőművészet, a kozmológia, a világpolitika és az ökológia kérdéseit felvető életművében. A Future Lab című kiállítás az elmúlt tíz évből válogatja össze a nemiség és a szexualitás futurisztikus, sokszor groteszkbe hajló vízióit.

 

Boros 2009-ben kezdett dolgozni az újrahasznosításból kimaradó, használt ruhadarabokkal: kardigánokból kivágott cipzárakkal és mintás feliratokkal. Ez az eszköztár gazdagodott – a festővásznak körül – patchwork-szőnyegként lüktetően gazdag felületekké, kombinálva gombokkal, címkékkel, hímzésekkel, passzékkal és gépi gobelin képecskékkel. A varrt alapra folyamatos rétegekként kerültek fel a ragasztott további elemek, illetve az akrillal, UV-reagens pigmenttel és szprével felfestett figurák és feliratok. Boros 2010-es évek elején kibomló korszakában több motívumkör kapcsolódott egymásba. Az egyik a Future Lab cím alatt futó ciklus, ami a közeljövő robotizált szexualitását idézi meg karikaturisztikus figurákkal. A szürreális, popos, groteszk alakok felfújt gumibábuként kerülgetik egymást óriásira duzzasztott vagy megsokszorozott nemi szervekkel. Ádám és Éva dobogó szent szívvel áll a jövőbeli laboratórium festékpettyekkel telefröcskölt édenkertjében. Az emberek kerekeken guruló robotokká, a robotok játékos marslakókká válnak, a marslakók pedig nagy koponyájú alienekké. Az Arany Kor zászlaja alatt összegyűlnek a stencilezett, kerekmellű, kopasz emberfigurák egy feltrancsírozott – eredetileg szexuális játékszernek készült – guminő kiterített teteme körül. A Future Lab sorozat vaskos humorú, karikaturisztikus jövővíziója mellett Boros folyamatosan reflektált saját személyes sorsára és a nagypolitika folyamataira. Az agykoponyás alien egy kemoterápián átesett nő ikonszerűen megsokszorozott képmása, miközben a Last supper bohém állatszörnyei a demokrácia asztala körül gyűlnek össze. A 2010-es évek első felében készült válogatást kiegészíti a – jelenleg futó – Classic Reloaded című parafrázis sorozatból való, szabadvászonra festett kompozíció, ami a rózsákkal teli paradicsomkertre írta át Picasso Guernicájának groteszk figuráit. A kiállításhoz készült egy új UV-fényekben fürdő, helyspecifikus installáció, ami a szexualitás kialakulásának gyerekkori törékenységét elemzi a jelen kontextusában.