esemény
Néha az óceánnal merülök | Kalán Viktória, Kárándi Mónika, Rédling Hanna, Sztefanu Marina | Deák Erika Galéria

megnyitó | 2021. február 19. 16:00

a kiállítást megnyitja | Rieder Gábor művészettörténész

a kiállítás bezárása | 2021. március 26.

A Deák Erika Galéria következő, Néha az óceánnal merülök című csoportos kiállításán négy fiatal alkotó legfrissebb munkái kerülnek bemutatásra. A galéria néhány hétre egy varázslatos, futurisztikus kertté változik, ahol a David Lynch Dűnéjének kietlen pusztasága olvad egybe az oázisok édenkertszerű bujaságával. Ebben a térben találkozik az elárvult női test, a vizet keresgélő virágszál és a saját környezetét újrateremtő és azt rózsaszín álomba burkoló képzelet világa. A kiállítás címe alapvetően a jövőkép nélküli kortárs valóságokra, és az azzal szemben megjelenő elvágyódás és nosztalgia simulékony érzetegyüttesére utal. Múltunk fontos attribútumai a szemünk láttára tűnnek el és válnak emlékekké, az ember pedig egyre kilátástalanabb küzdelmet folytat az eddig ismert élet megőrzésére. A pandémia visszavonulásra, újragondolásra kényszerített, de közben azt is megmutatta, hogy időnként vissza lehet lassulni és pusztán csak alámerülni. A kiállított művészek másként reflektálnak a jelen felvetéseire, műveiken egyrészről a természet idillikus képe jelenik meg, annak egyszeri és megismételhetetlen ártatlanságával együtt, másrészről az ember által fel- és kiépített környezet bizonytalanságára, a világ manipulálhatóságára, a művészi szubjektum és identitás képlékeny létére utalnak.
 
Kalán Viktória (1993) festményein erőteljes színekkel, expresszív ecsetvonásokkal ábrázolja a női testet.  Erős narratívák, a fájdalom, a vágyak, az élet és halál kérdései jelennek meg, ahogy a festéket testté, vágyaink tárgyává változtatja.  Erotikával fűtött képei egy folyamatos időbeli flux-ban vannak, hol a múltunk fontos ikonjait látogatja és értelmezi újra, hol a közvetlen környezetéből választ modellt. Az elvágyódó, a világban helyét kereső nő képét fogalmazza meg újra és újra, miközben kísérletet tesz arra is, hogy a táblaképfestészetet kollázstechnikával kombinálja.
 
Kárándi Mónika (1990) munkáiban már évek óta vannak jelen olyan motívumok, amelyek egy utópisztikus táj és természet vízióját tárják elénk. Míg régebbi képein a melankólia, a növények és természeti formák egybekapcsolódásából fakadó szimbiózis volt hangsúlyos, úgy bemutatott munkáin az élő és az élettelen dialektikája, egy sajátos természetfogalom fogalmazódik meg. A sivatagos, olykor antropomorfnak tűnő tájak egységét indák, burjánzó levelek és a kép belső terét átható biomorf kapcsolódások törik meg. E kifejezetten intim világkép felépítésével Kárándi egy olyan elemi vágyat tesz láthatóvá, ami a mindennapi élet történéseinek alapvetései és azok szimbolikus és metaforikus megfogalmazása között zajlik.
 
Rédling Hanna (1993) a fotográfia eszköztárával a valóságból való kiszakadás, a jelen bizonytalanságával kapcsolatos létérzet és az egyre nagyobb teret kapó digitális/virtuális világ különböző dilemmái foglalkoztatják. A klasszikus fotográfia mellett az utóbbi időben 3d-s képalkotói eljárásokat alkalmaz, melynek révén a tér egy izgalmas, puha textúrát kap. A szkennelés során kialakuló fragmentáltság és az eredményként létrejövő elfolyó, zselés-plasztik téregyüttes a múlt és a jövő közötti különbségek eltűnésre utalnak. Munkái érzékeny válaszok a napjainkban egyre többször felmerülő kérdésekre, hogy hol is van a határ a virtuális és a valóságos élet közt, és hol helyezzük el, hogyan érezzük magunkat ebben mi magunk.
 
Sztefanu Marina (1991) az utóbbi években főleg installációkat épít. Különböző efemer, egyszerű és könnyen formázható anyagok felhasználásával hozza létre és alakítja ki az olykor monumentális, néhol pedig kifejezetten puha és modell-szerű konstrukcióit. Munkáiban nagy hangsúly kerül egy speciális atmoszféra megteremtésére, mely mögött egy titokzatos, szimbólumokkal és rituálékkal átitatott cselekmény sejlik fel. A Deák Erika Galériában bemutatott munkájában egy oázis újraértelmezésére tesz kísérletet, ahol a térben lévő tó egyfajta miniszentélyként jelenik meg. Munkájával a pénzdobálás babonás hagyománya, a hozzá tapadt kívánság megfogalmazása és e cselekvéssorokban való naiv és őszinte hit válik egy új kontextus színhelyévé.
Jótanács

Az ikOn adatbázisába feltöltött események az artRoll oldalakon azonnal láthatóvá válnak.

hymex2021