Lazán, közel párhuzamosan futó, rivalizáló, néhol egymást keresztező, egymás alá, vagy fölé keveredő színes vonalsávok — szövedékek — kapcsolódnak egymásba és töltik ki rendezett rendetlenségben a képmezőt.

A festészet egyik kérdésére keresik — válasz nélkül — a megoldást; ábrázolhatók-e objektíven a tér dimenziói a sík felületen.

Néha felvetődik, hogy ez a (mozgás)tér egyáltalán létezik-e?
A képsorozatot végigszemlélve, maradhatunk abban a boldog, naiv illúzióban, hogy igen, az emberi létben is a valóságos és szellemi tér szabadon rendelkezésünkre áll.
(Matzon Ákos)