Sajó István art deco építész Debrecenben született a millennium évében, asszimiláns zsidó polgárcsaládban. Bár Amerikában nagy karriert futott be, honvágyával küzdve mégis hazajött az alföldre, és a többnyire földszintes cívisutcák népi klasszicista polgárházai között megépítette izgalmas, tágas, korszerű art deco épületeit. Ízig-vérig debreceni volt.

A középületeket ingyen tervezte, a magánvillák terveiből – amelyek közül több is megmaradt a Simonyi úton – tartotta fenn családját. Többek között az ő nevéhez fűződik a világ első földsáncstadionja a debreceni Nagyerdőn. Bár áttért az evangélikus hitre, mégis koncentrációs táborba vitték, ahonnan csodával határos módon az egész család visszatért. A háború után a bombatámadást ért református nagytemplom rekonstrukcióját vezette, de ő tervezte a debreceni pályaudvar különleges szerkezetű betonhéját is. Nem csak kalandos élete, de halála is szép volt: az általa tervezett stadionban halt meg. Bevett szokás szerint sohasem kezdődött mérkőzés, amíg ő el nem foglalta helyét a tribünön. Aznap, 1961. március 11-én ugyancsak egy futballmeccs nézőjeként volt jelen, amikor utoljára dobbant a szíve. A tervező emlékének a következő találkozón néma fölállással adóztak a jelenlévők.

A debreceni MODEM nagysikerű kiállítása után most a Műcsarnok mutatja be Sajó István munkásságát. A kiállítás igyekszik átfogó képet nyújtani az építész teljes életművéből, az amerikai hatású art deco tégla épület-együtteseitől a letisztult formavilágú, funkcionalista köz- és magánépületeiig. Az építész megvalósult terveiről készített korabeli fényképek – melyek közül többet maga Sajó készített – és az épületek jelenlegi állapotát dokumentáló fotók mellett az építész ízesen megrajzolt szabadkézi vázlatai és tervrajzai is helyet kapnak a kiállítótérben. A tárlat egyik érdekessége Sajó István stilizált, színházi tér–hatású dolgozószobája, amit az általa tervezett art deco bútorokkal és tárgyakkal rendeztünk be. A kiállítótérben virtuálisan sétálhatunk a Sajó tervezte épületek között, és megcsodálhatjuk a debreceni Hatvan utcai izraelita bérház cikkcakkos lépcsőházát. De korabeli filmhíradók segítségével feltárulnak Debrecen 1930-as, 1940-es éveinek kulturális és közéleti eseményei is.

„Nyolcadikos koromban elhatároztam, hogy végigjárom Debrecen templomait, de tisztességesen ám. Úgy is lett. Így jutottam az elsők között a belvárosi, akkor Dimitrov, ma Miklós utcai evangélikus templomba. Az ottani lelkész mesélt róla, hogy a főépülethez hozzátoldottak volna egy karcsú tornyot a harmincas években. Tudod, kisfiam, Sajó tervezte volna. Aki a stadiont meg a Hatvan utca 6. számot is... Ismered? Igen, az a nagy, hússzínű ház a legelején. Ahol a 31-es busz megáll. Bejárta Amerikát, felhőkarcolókat tervezett New Yorkban. Mindene olyan szokatlan. Legalábbis a debreceni szemnek. Érthető, most nem is nagyon tartják számon. Téged érdekel? Él az özvegye, van két lánya. Nézd meg a telefonkönyvben.” -  Így kezdődött Térey János költőnek, a kiállítás társkurátorának ismerkedése Sajó építészetével.