// for English please scroll down //
A MINDENNAPISÁG FORMÁI / lengyel – magyar kortárs művészeti kiállítás a LATARKA Galériában

MEGNYíTÓ április 26-án 19.00 órakor
MŰVÉSZEK: PL Michalina Bigaj, Adrian Kolerski, Michał Sroka, Bartłomiej Węgrzyn
HU Balázs Máté, Baráth Áron, Forgó Árpád
KURÁTOROK: Agnieszka Jankowska - Marzec, Tomasz Piars

Ahogy Roch Sulima antropológus egyszer fogalmazott: a mindennapi élet olyan megkerülhetetlen, mint az időjárás: meghatározásokat nélkülöző rutin. Másfelől, talán posztmodern korunkban megpróbálhatnánk újradefiniálni a mindennapiság fogalmát. Ezt a kérdést teszi fel négy fiatal krakkói művész. Olyan korban élve, amikor a hiperrealitás vonzóbb, mint a minket körülvevő világ, arra invitálnak minket, hogy a mindennapiság lényegére reflektáljunk. Visszamennek a dolgok gyökereihez. Fő érdeklődésük a tárgyak materiális világa, ami manapság fontosabbnak tűnik bármi másnál, de amiben a dolgok, ahelyett, hogy tartósak lennének, szemétdombra vannak ítélve, és gyorsan lecserélhetők valami másra. A művészeket az ilyen tárgyakban rejlő potenciál érdekli, valamiféle másmilyenség után kutatnak a legközelebbi és egyben legnyilvánvalóbb tárgyakban. A mindennapiság banalitása váratlanul, olykor a humor oldaláról mutatkozik meg munkáikban. Michalina Bigaj egy fotósorozatában a természet képeit keresi a mindennapi környezetben. Lenyűgözi a műnövények világa és a fotótapéta, ami a valódi környezettel való kapcsolat helyetteséül szolgál. Bartłomiej Węgrzyn az anyagok új felhasználási módjára talál rá „az ipar szellemében”, posztminimalista objekteket hoz létre belőlük, és ezzel rámutat a design és a szobrászat diszciplínái közötti feszültségre. Adrian Kolerski túllép a festmény médiumának korlátain festmény-objektjein, amelyeken szándékosan repedt és öregedő felületeket hoz létre, ezzel bátorítva a nézőt, hogy olyan témákra reflektáljon, mint a megsemmisítés és múlandóság. Kolerski munkái további asszociációkat vetnek fel – kapcsolatba hozhatjuk hangszerekkel és talán szerszámokkal, vagy ősi gépekkel. Michał Sroka figyelme forma-modulok felé fordul, (kedvenc formája a téglalap), amelyek örökké jelen vannak a vizuális kultúrában. Meglátja ezt festményben, szoborban és építészetben, de éppúgy a mindennapi tárgyak világában is. Ezek a krakkói művészek változatos formanyelvet használnak, érdeklik őket a DIY esztétikák és hajtja őket a vágy, hogy felfrissítsék a modernizmus tradícióit, különösen annak minimalista változatait. Forgó Árpád fali objektjeiben egymással összehangolva jelennek meg a festészet elemei és az építőipari burkolóanyagok, mint például az észak-amerikai cédrusból készült zsindely. A festék lágysága és a nyers fa porózussága, mint kontrasztba állított minőségek képezik a feszültséget ezekben az érzéki munkákban. Baráth Áron viszont sűrűn dolgozik a műtermében talált tárgyakból (fa, karton, maradék, hulladék), mindenapjait meghatározó folyamattá válik az, ahogy ezeket beépíti újabb munkáiba. Balázs Máté fotósorozatát pedig a vizuális észlelés és a tapasztalat iránt mutatott folyamatos érdeklődés és kísérletezés jellemzi. A legfontosabb, hogy mind a magyar, mind a lengyel művészek megpróbálnak egy nem nyilvánvaló, valamelyest ironikus metaforát létrehozni a mindennapiság fogalmára.

Megtekinthető május 25-ig.
LATARKA Galéria, Andrássy út 32.
http://polinst.hu/node/11126
---------------------------------------------------------------------------
FORMS OF EVERYDAYNESS
Polish – Hungarian contemporary art. exhibition in LATARKA Gallery

OPENING on April 26th at 7pm
ARTISTS: PL Michalina Bigaj, Adrian Kolerski, Michał Sroka, Bartłomiej Węgrzyn
HU Balázs Máté, Baráth Áron, Forgó Tóth Árpád
CURATORS: Agnieszka Jankowska-Marzec, Tomasz Piars

As the anthropologist Roch Sulima once wrote – everyday life is as inevitable as the weather (…) it is practised and requires no definition. On the other hand, perhaps in our post-modern era we should endeavour to define everydayness anew? This is the question that is posed by four young artists from Krakow. Living as we are in times aspiring to a hyperreality that is more attractive than the surrounding world, they invite us to reflect on the essence of everydayness. They are going back to the “roots” of things. Their main focus of interest is the material world of objects, which nowadays appears to speak louder than any other world, but in which things, instead of lasting a long time, are condemned to the rubbish heap or rapidly exchanged for something else. They are interested in discovering the hidden potential of such objects, seeking the “otherness” in what is closest and most obvious. The banal of everydayness is revealed in the unexpected, sometimes humorous side of their works. In a series of staged photography Michalina Bigaj seeks a simulacrum of authentic nature in our own surroundings. She is fascinated by the “world” of artificial plants and photo wallpaper, which provide people with a substitute for real contact with nature. Meanwhile Bartłomiej Węgrzyn finds a new application for materials "in the industrial spirit", by creating post-minimalist objects out of them, while at the same time revealing the tension between two disciplines that are close to one another in our era: sculpture and design. In turn, Adrian Kolerski steps beyond the limitations of the painting medium in his picture-objects, by purposely creating cracked and aging surfaces on his works, thereby encouraging the viewer to reflect on the questions of destruction and transience. Kolerski’s works also conjure up associations with “scaled” objects-musical instruments and perhaps with tools or “ancient” machines? Michał Sroka, on the other hand, focuses his attention on forms-modules (his preferred shape is the rectangle), forever present in visual culture. He sees them in painting, sculpture, and architecture as well as in the world of everyday things. These artists from Krakow use a varied formal language because they feel an affinity for DIY aesthetics and are also driven by a desire to refresh the traditions of modernism, especially in its minimalist variations. The most important thing here is their attempt to create an unobvious, somewhat ironic metaphor for everydayness.

Exhibition on view till May 25th.
LATARKA Gallery, Andrássy út 32.
http://polinst.hu/en/node/11113