Béta űrbázis

 

A 40-es generáció meghatározó gyerekkori élménye a sci-fi műfaja. Az az álomvilág, ahol minden valóságosnak tűnik, mégis az elképzelhető határain is túl játszódó történeteket láttunk, olvastunk. A western képviselte a múltidéző romantikát, a sci-fi pedig a jövő elvágyódását. Az örök favorit, a Star Wars mellett néhány kultikus sorozat is órákra lefoglalta a fantáziánk szabadgyökeit és széles az a horizont, amelyen ezek az egykori vizuális impressziók elhelyezhetőek. Az Alfa Holdbázis képi világát és díszleteit nem lehet összehasonlítani a greenbox technika akkori csúcsát képező magyar sorozat, a Pirx kapitány kalandjai vizuális megoldásaival, igaz, a két történet sztorijai is egészen más dimenziókról szóltak.  Az előzőben az idegenek, fajuk szerint a varangyok elleni folyamatos készültség a cselekmény fő szála.  Ugyanekkor Pirx kapitány űrbázisán egy zárlatos vasaló miatt lezajló különös esemény krimiszerű történései adják fel a leckét a főhősnek. Akkor kezdtünk el visszafogott holywoodi közvetítéssel ismerkedni a robotikával és az űrkutatással a sorozatokon keresztül, amikor a háztartások egyik legkomolyabb technikai vívmánya a Rakéta porszívó volt, és űrkompokat rajzoltunk akkor, amikor a Merkúrnál több éve befizetett Wartburg 1.3-ra várt a család. Olyan új fogalmakat abszolváltunk a filmek irányította képzeletünkkel, mint az android, a lézer, a klón vagy később a fluxuskondenzátor.

 

A későszocialista korszak egyik fontos és jellegzetes tevékenysége volt a buherálás. Mára, (amikor nem javíttatunk, hanem újat vásárolunk) kissé pejoratív lett e fogalom, pedig a hiánygazdaságban hihetetlen szellemi energiák találkoztak a kivitelezhetőség és beszerezhetőség racionális talaján, ami lokálisan legtöbbször egy fészerműhelyt jelentett. Mindez a jelenség nemcsak a kort, hanem ezt a földrajzi térséget is jellemezte és művészeti koncepcióként is megjelent, amit a nyugati galériák és gyűjtők nagy kíváncsisággal és nem mellékesen elismeréssel figyeltek. A folyamat részeseként a buherálásban rejlő kreatív kapacitást felfedezni nehézkes volt. De néhány képzőművészeti event jól illusztrálja ezt a jelenséget. Ilyen pl. a Koronczi Endre által koordinált Csettegő szépségverseny (2003. november 22. Nagybörzsöny), vagy Csörgő Attila különös szerkezeteinek hazai és nemzetközi sikerei. Az ilyen buhera attitűddel készült kísérletező low tech művek lényege éppen abban áll, hogy talált tárgyak (kvázi ready made), alapanyagok felhasználásával és autodidakta szakértelemmel születtek.

 

Most próbáljuk meg mindezt elképzelni digitális környezetben, jó harminc évvel később. A virtuális buhera nagyjából azt a gyakorlatot jelenti, amikor az átlagos felhasználó kezel egy professzionális munkára alkalmas szoftvert úgy, hogy annak csak halványan ismeri a lehetőségeit, és egyfajta hályogkovácsként dolgozva születnek a produktumok. Érezzük, látjuk ezeken az alkotásokon, hogy nem ehhez a minőséghez vagyunk szokva, de alapkészletében mégis hasonlítanak, olykor meg is felelnek az elvárásoknak. Nem kontármunka ez, hanem ötletelés, hasonló kreatív lehetőségek kiaknázása a jelen digitális korban, mint pár évtizede.

 

A BKF Media Design szakán több éve fut egy projekt, melynek lényege az a módszertani kísérlet, amely az egykori buherálásban rejlő kreatív lehetőségek újraélesztését jelentheti egy olyan kor fiatal felnőttei számára, akiknek a high tech informatika és dizájn a mindennapjaik szerves része. A kurzus egyrészt manuális gyakorlatokból állt, amikor elavult, elromlott számítástechnikai- és háztartási berendezések alkatrészeiből próbáltak a hallgatók új eszközöket, készülékeket építeni. Párhuzamosan ezzel, aktuális műveletként a robotika felhasználási területeivel, programnyelvével és használatával ismerkedtek. E két szegmensből álló kurzus elvárása alapján a valós alkalmazások fejlesztése olyan fikciós háttérrel egyesült, amihez a sci-fi terminológia, vagy a virtuális valóság, a virtuális tér-augmentáció adott inspirációkat.

 

A béta kifejezés a hardver- és szoftveriparban általában a nyílt hozzáférésű, a fejlesztendő, kísérleti verziókat jelenti, ahol mintegy vizsgálandó modellként szerepel az adott eszköz vagy program. A Béta űrbázis elnevezés szintén kínál ilyen konnotációt, hiszen jól tudjuk, hogy a Béta űrbázis a Média galaxis legfényesebb, Creativity csillagának mesterséges holdja. Teljes egészében újrahasznosított alkotóelemekből, végig nem gondolt gondolatokból és konkrétan kidobott tárgyakból épült. Pályára állítása különösen fontos, mivel elsődleges feladata a kreatív gondolkodás újszerű lehetőségeinek kutatása. Nem tudhatjuk, hogy a lappangó potenciák megcsiklandozásával milyen megvalósulásban érhető majd tetten a módszer eredményessége, de a szándék nem is erre vonatkozó.