Hogyan lehet a jelenben élni? Hogyan lehet a jelent túlélni a disztópikus jövő egyre nyomasztóbbá váló árnyékában? Mit kezdhet egy fiatal művész a környezeti katasztrófa, a globális polarizáció, az eszkalálódó konfliktusok vagy éppen a totális technológiai kontroll rémképeivel?

Budai János Zsolt szobrászművész és Varga Zsolt SEK grafikus-illusztrátor hasonló megküzdési móddal válaszol: az eszképizmussal. A múlt, közelebbről a Space Age/Atom Age nosztalgikus esztétikáját és technológiai optimizmusát hívják segítségül, hogy radikális retrofuturista világokat építsenek. Egy olyan korszakhoz nyúlnak vissza, amelyben legalább két évtizeden keresztül (1950-70) hihető volt, hogy az emberiség reményteljes, már-már problémamentes jövőt épít a tudomány és a technológia segítségével, és ennek a világűr meghódítása volt a legfényesebb példája. A kiállító alkotók a retro vizuális stílusjegyeket nem puszta nosztalgiával használják, hanem kortárs, játékos és személyes felhangokkal vegyítik, hogy sci-fi magánmitológiákat hozzanak létre. A technológiai utópia már anno is egy kollektív eszképista buborék volt (többek között a hidegháborús és az atom háborús fenyegetettség előli mentális menedék), amely ma is pont ugyanazt a célt szolgálja: olyan alternatív dimenziókba tudja repíteni az alkotót és a befogadót egyaránt, ahol a korlátlan és egyúttal fantasztikus lehetőségek elhitetik velünk, hogy képesek vagyunk a kontrollra és kézben tartjuk a jövőnket.

Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap (www.nka.hu), Újbuda, KözPont