A szó és a kép különös viszonyban áll Khoncz (Entrál) István művészetében, aki a szóból és a figurából eredő jelentéstársítás eltérő természetének megfigyelésére alapozta szinte teljes életművét. Alkotásain nemcsak direkt szöveges utalások, vagy éppen nyelvi szimbolikát alkalmazó képrejtvények tűnnek fel, hanem címadásaival maga a művész is rendre összezavarja az önállósulni igyekvő képi és nyelvi értelmezés stratégiáit. Ahogy ő fogalmaz: „Minden mindennel kínozható!”, azaz nála „bármi” számításba jöhet, ami közös ütközőzónába tereli az eltérő törvények mentén artikulálódó nyelvi és vizuális logikát. Zavarba ejtő módszerének talán legfontosabb és leggyakoribb eleme a humor. Khoncz sokszor metsző szarkazmussal destruálja az általa megidézett fogalmakat, kulturális toposzokat, vagy a művészet és a közbeszéd általános közhelyeit. Talán a fentiekből is kitűnik, hogy témaválasztását, alkotói gyakorlatát meglepő sokszínűség jellemzi. Konkrét fogalomtársítási példáktól elkezdve, kultikus műtárgyakon és tömegkulturális toposzokon át, a különféle banális szófordulatokig, szóviccekig, végtelen fantáziával és ötletességgel játssza ki egymás ellen a vétlen szemlélő képzettársítási rutinját. Alkotási módszerére egyaránt jellemzőek a klasszikus és a modern műfajok. Festmények mellett fotókat, ready made-ket, assemblage-okat készített, sőt vitriolos humorú művészeti kritikákat is írt.