Kortárs magyar szobrászat

"T R A N S f u s i o - Átömlesztés, befolyás, átalakulás, kapcsolattartás, egyesülés… A középpont szüli az időt és a teret, abban keletkezik a világa. E világ azonban nem csak hogy magában hordozza eredetét, hanem egyszersmind vissza is tükrözi azt. Mint folyamat a természet transzcendálása és a fundamentális tartalmak természet körében történő megnyilatkozása - kettős műveletének egységbe foglalásaként tűnik fel. Ennek nyomán ősi szimbólumok együttesen alakítják, formálják azt a sokrétű jelentéstartalmat, amivé a szobrászat nyelvén válniuk kell. Ez az üzenet, mint alapállás: az archaikus tudás aktualizálása a megújuló hagyomány jegyében. Egyfajta non-modern, mert bár a modern emberhez szól, de nem a modernitás, hanem a hodiernitas jegyében áll. Ez biztosítja ennek a létfelfogásnak a művészetben betöltött kortárs szerepét. Nem retrográd, ezért nem anakronisztikus. Nem kényszerűen innovatív, ezért nincs alárendelve a rohanó időnek. Érvénye időfeletti. Ebben a kontextusban a művészet eredendően: összeköt, átemel, küldetést hordoz, hírvivő szereppel bír. A Trans-fusio egy restauratív alkotói attitűd, ami szimbólumokban és megfeleléseken keresztül fejezi ki önmagát. Miként arról az alkímia hermetikus nyelvezete beszél: e folyamat a Clavis Aurea, vagyis a fény kulcsainak megtalálása és a titkos átjárók felinyitása. Áthaladás azon a benső kapun, ami a szent és a profán, (szellem és anyag) határán áll. Mindannak számbavétele, ami maradandó és ami a jelenkor efemer-konzum jellege, azaz mint értékválság között feszül. Mint eljárás, a helyes megkülönböztetés és szétválasztás igaz művészete. /solve et coagula/ Ez a fajta önmeghaladás útként visz egy spirituális konceptualitás felé- ami térben és időben szintetizál. Ekképpen a különféle szakrális tradíciók, archaikus tartalmi vonatkozásaival áll megfelelésben. Ezek között természetszerűleg vannak gondolati átfedések, de nincsenek önkényes keveredések. Az ennek jegyében születő művészet lemond minden formai öncélról és egyedül az őt tápláló idea plasztikai kibontakoztatására koncentrál. Vizualizációk, támasztékok, amikben az ébredő tudat otthonra lelhet... Összességében egy integratív- személyes alkotói magatartás, illetve szobrászi értékrend megformálására tett kísérlet, amin remélhetőleg a jelenkor embere érvénnyel mérheti le önmagát." Révi Norbert