Kortárs magyar festészet

"A galéria négyszögletű terének középpontjában terveim szerint elhelyezésre kerül egy vízzel teli öntött bronz tál, kő talapzaton. A tál egyszerre utal a paradicsomi forrásra, illetve a baptisztériumok keresztelőmedencéire. Az ívelt alakú medence és a szögletes talapzat a transzcendens, illetve földi minőségek közötti megszokott kapcsolatra utal. A négyszögletű térből nyíló kisebb- intimebb- fülkében egy önálló, a többitől némileg eltérő, függesztett, aranyozott hátterű almafát ábrázoló festmény fog megjelenni – utalva az édenkert középponti fájára. Ez a kis tér egyfajta belső szentélyként jut majd szóhoz. A fülke sötétje és az erős fénnyel megvilágított arany képi háttér a tervek szerint erős kontrasztot alkot. A kiállításon szereplő műegyüttessel egy rétegzett jelentéssel bíró, szakrális installáció megalkotása a célom, ami így egyfajta meditatív térré alakul. Ennek megfelelően a befogadó aktív szerephez juthat az elmélkedésre is alkalmas miliőben, hasonlatképpen a középkori kerengőkben sétáló szerzetesek önátélési akciójához... A kiállításmegnyitó egyszerisége (kép, szöveg és zene együttes hatása „kortárs összművészeti akcióiként” támogatja az emelkedett befogadói élményt."