Édesapám, Németh Miklós festőművész számomra nemcsak édesapa volt, hanem mester, példakép és útmutató is. Mellette tanultam meg, hogy a művészet nem pusztán alkotás, hanem egy belső utazás, amely összeköti a láthatót a láthatatlannal, az embert a természettel és a végtelen teremtő fénnyel.

Gyermekkorom óta a festményei között éltem. Számomra ezek a képek mindig élő energiát hordoztak. Olyan ősi, sámánisztikus erő sugárzik belőlük, amely megszólítja a lelket, emlékeztet bennünket arra a belső tudásra, amely minden emberben ott szunnyad.

Üvegművészként ma is ezt a fényt keresem. Más anyagból alkotok, mégis ugyanaz a szellemiség vezet, amelyet édesapám művészetében ismertem fel. Úgy érzem, alkotásaink egymással beszélgetnek: az ő festményei és az én üvegképeim ugyanannak a fénynek különböző megnyilvánulásai.

Fény a Fénnyel fénnyé válik. Ez a mondat számomra nemcsak egy gondolat, hanem életfilozófia. Hiszem, hogy amikor a teremtő fény találkozik az ember szívében élő fénnyel, valami új születik. Ebből a találkozásból születik a művészet, a szeretet és a valódi emberi kapcsolódás.

Ezzel a kiállítással nemcsak édesapám emléke előtt tisztelgek, hanem folytatom azt a fényből szőtt ösvényt is, amelyet ő kezdett el. Hiszem, hogy művei ma is élnek, és ugyanazzal a csendes, mély erejükkel érintik meg a nézőt, mint amikor megszülettek.

Édesapám öröksége bennem él tovább. Minden alkotásommal hálát adok ezért az örökségért, és szeretném továbbadni azt a fényt, amelyet tőle kaptam.

Fény a Fénnyel fénnyé válik.

A sámán dobos fellépés címe:

„A szív kapuján át a Fénybe”

Belső utazás sámándobbal

Fény a Fénnyel fénnyé válik

Ölellek Titeket

Németh Ilona