Kiállító művészek: Kalán Viktória, kissmiklos, Koleszár Klaudia

Megnyitó: 2026. szeptember 9., szerda, 18 óra

Megtekinthető: 2026. szeptember 10. – 2026. október 9.

Nyitva: hétfő-szerda, 12:00 - 18:00

A TAW Galéria következő kiállítása Kalán Viktória, kissmiklos és Koleszár Klaudia munkáit mutatja be.

A kiállítás alapötletét a Labubu-jelenség adja: a globális gyűjtési és popkulturális láz, amelynek középpontjában a Pop Mart által forgalmazott, nyuszifülű, hegyes fogú, egyszerre ijesztő és cuki designer plüssfigurák állnak. Labubu Kasing Lung The Monsters című, északi mítoszok ihlette mesebeli világából származik, amelyet a hongkongi művész 2015-ben alkotott meg. A Pop Mart később világszerte gyűjtött dizájntárggyá tette a figurát.

Labubu azonban több egyszerű játéknál: olyan esztétikai határhelyzetet jelenít meg, amelyben a cukiság (cute, kawaii) és a groteszk összeér. Ebben a paradox kettősségben rejlik globális vonzerejének egyik kulcsa. A figura a kortárs vizuális kultúra egyik korszaktünete: vigasz és szorongás, mesehős és árucikk egyetlen szőrös testbe zárva.

Erre a kettősségre épül a Don’t Pet the Monsters is, amely a cukiság és a groteszk találkozását Bahtyin karneválelmélete felől vizsgálja. Bahtyin számára a groteszk nem egyszerűen csúnya vagy torz. A karnevál megbillenti a megszokott rendet, összekeveri az emberit és az állatit, a komolyat és a nevetségest. A groteszk test lezáratlan, folyton változó, ezért lehet komikus és félelmetes is. A nevetés pedig nem tünteti el, hanem elviselhetőbbé teszi a félelmet.

A kiállítás ezt a karneváli logikát a három alkotó munkáin keresztül bontja ki. Kissmiklos plüssjátékokat idéző figurái első pillantásra szerethetőnek és ártalmatlannak tűnnek. Közelebb lépve azonban a kedvesség megbillen: az otthonosság, a szabadság és a játék ígérete mögül előtűnik az erőszak, a megfelelési kényszer és a manipuláció. Az alkotó a fogyasztói kultúra, a közösségi média és a cukiság könnyen olvasható vizuális nyelvén teszi láthatóvá a hatalom működését. Minél vonzóbb a felszín, annál könnyebben fogadjuk el azt is, amit eltakar.

Kalán Viktória festményein embertestű, állatfejű alakok népesítik be a klímaválság által megsebzett világot. Ezek a hibrid lények félnek, gyászolnak, menekülnek, vagy az előző generációk után maradt romokat próbálják eltakarítani. Élénk színeik, leegyszerűsített testük és meseszerű megjelenésük közel húzzák őket hozzánk, a képek mégsem engedik, hogy kényelmesen időzzünk ebben a világban. Kalán groteszkje az ember és az állat közötti határ feloldásából születik.

Koleszár Klaudia a posztinternet-kultúra egyik legtöbbet fogyasztott cuki figurájához, a macskához nyúl. Nem a cicás mémek kedvességét másolja át a vászonra, hanem széthúzza, megolvasztja és festői anyaggá alakítja az ismerős képet. Macskái szétfolynak, megduzzadnak, egymásba csavarodnak; hol puhának és simogatnivalónak, hol nyálkásnak vagy taszítónak hatnak. Nem engedelmes házi kedvencek, hanem autonóm lények. Minél tovább nézzük őket, annál kevésbé tűnnek megszelídíthetőnek.

A három alkotói világban közös, hogy a groteszk nem a cukiság ellentéte, hanem annak árnyékos oldala. Ezek a lények vigaszt ígérnek, közben formát adnak a szorongásnak. A kiállítás nem azt kérdezi, hogy a figurák aranyosak vagy félelmetesek-e, hanem azt, miért van szükségünk ma mindkettőre. Miért könnyebb elviselni a bizonytalanságot, ha színes figurává, mémmé vagy gyűjthető tárggyá alakíthatjuk?

A Don’t Pet the Monsters nem csupán az érintést tiltja meg, hanem a gyors megszelídítést is. Ne zárjuk rögtön dobozba ezeket a lényeket – se gyűjthető tárgyként, se kész kategóriaként. Lehet, hogy a szörnyek nem harapnak. Talán csak nem akarnak a házi kedvenceink lenni.

Kurátor: Kocsis Katica