Megjelent a FOTÓMŰVÉSZET 2026/2 száma

Az értékesítési pontok listája: https://fotomuveszet.net/ertekesitesi

A tartalomból:

Gellér Judit elemzése Alfredo Jaar munkásságán keresztül azt vizsgálja, miként válhat a fotográfia és a kortárs művészet az ökológiai válság egyik legerősebb gondolkodásra ösztönző nyelvévé. Az írás érzékenyen kapcsolja össze Jaar alkotásait a klímaváltozás, a nyersanyag-kitermelés és a képek etikai felelősségének kérdéseivel, új nézőpontot kínálva korunk egyik legsúlyosabb kihívásához.

Ébli Gábor írása Barabás Lajos gyűjteményét nem egyszerű műtárgyegyüttesként, hanem tudatosan felépített, élő gondolati rendszerként mutatja be. A szerző érzékenyen tárja fel, miként teremt párbeszédet a gyűjtő különböző műfajok, generációk és alkotók között, s hogyan válik a Kerekes Gábor örökségére épülő projekt a kortárs fotográfia inspiráló, tovább élő műhelyévé.

A fotográfia technikai hátterének és anyagi természetének kérdéseit járja körül Pfisztner Gábor Alison Rossiter munkásságát elemző írása. A New York-i Yossi Milo Galéria kiállításából kiindulva arra keresi a választ, miként válhatnak a lejárt fotópapírok, a kémiai folyamatok és az idő nyomai a kortárs fotográfia önálló jelentéshordozóivá, új megvilágításba helyezve a médium történetét és lényegét.

A Mai Manó Házban rendezett Vladimir Birgus-kiállítás kapcsán Somosi Rita nemcsak egy jelentős közép-európai fotográfus életművét értelmezi, hanem azt is megmutatja, miként válhat a dokumentarista fotográfia a történelem, az emlékezet és az emberi lét kérdéseinek érzékeny vizuális nyelvévé. Az elemzés a Birgus-képek csendes iróniáját és mély humanizmusát is új megvilágításba helyezi.

Kuttner Ádám elemzése Sastinszky Dániel Talált geometria című sorozatán keresztül azt mutatja meg, hogy a szocialista korszak lemezhulladékból készült kapui jóval többek egyszerű használati tárgyaknál. A fotográfia, a vizuális kultúra és a társadalomtörténet metszetében születő írás érzékenyen tárja fel, miként válhat a hiánygazdaság tárgyi öröksége a kollektív emlékezet és a geometrikus esztétika különleges dokumentumává.

Ébli Gábor írása azt mutatja meg, hogy Havadtőy Sámuel számára a gyűjtés és az alkotás elválaszthatatlan egymástól. A szerző érzékenyen tárja fel, miként vált André Kertész, Andy Warhol és más meghatározó művészek öröksége személyes inspirációvá, amelyből Havadtőy saját, csipkével rétegzett vizuális világa is kibontakozott. A gyűjtemény így nem emlékek tárháza, hanem egy folyamatos művészi párbeszéd lenyomata.

Farkas Zsuzsa izgalmas fotótörténeti nyomozásra hív: egy sokáig ismeretlennek hitt Kossuth-portré nyomában feltárul Antoine Samuel Adam-Salomon világa, valamint a 19. századi politikai portréfotográfia nemzetközi összefüggésrendszere. A cikk lebilincselően mutatja meg, miként vezethet egyetlen fénykép új felismerésekhez Kossuth Lajos ikonográfiájában és a fotótörténetben.

Bán András írása izgalmas kulisszák mögé vezet: hogyan küzdött a Magyar Fotóművészek Szövetsége azért, hogy a fotográfia végre valódi művészeti rangot kapjon Magyarországon? Viták, elszalasztott lehetőségek, bátor kezdeményezések és emlékezetes személyiségek rajzolják ki egy korszak történetét, amely ma is sok tanulságot tartogat a fotográfia iránt érdeklődőknek.

Tóth Balázs Zoltán elemzése a neoavantgárd fotográfia egyik legizgalmasabb képformáját, a szekvenciát állítja a középpontba. Flesch Bálint, Tímár Péter, Jokesz Antal és Stalter György munkáin keresztül árnyaltan mutatja meg, miként tágították ki ezek az alkotók a fotográfia narratív és konceptuális lehetőségeit, miközben új megvilágításba helyezi a magyar fotóművészet kevéssé ismert, mégis meghatározó fejezetét.

Csanádi Szilvia írása Sebestyén Sára fotográfiáin keresztül mutatja meg, miként válhat a hétköznapi látvány a geometria, a fény és az érzékelés lenyűgöző játékává. A kortárs fotográfia és az avantgárd hagyomány találkozásáról szóló elemzés izgalmas utazásra hív, ahol a képek új nézőpontból tárják fel a valóság rejtett szerkezetét.

A női test, az erő és a közösség kapcsolatát vizsgálja Somogyi Zsófia elemzése Simon Zsuzsi Kitart. Felemel. Összetart. című kiállításáról. Az írás érzékenyen mutatja meg, miként válhatnak a mozdulatok, a közösen megélt tapasztalatok és a kortárs művészet a társadalmi sztereotípiák újragondolásának eszközeivé, miközben a női szolidaritás erejéről is árnyalt képet ad.

A Budapest FotóFesztivál keretében rendezett QuArt-tett kiállításról szóló beszámolójában Vedres Ági Gábor Enikő, Herendi Péter, Nagy Zopán és Detvay Jenő munkáin keresztül mutatja meg, hogyan találkozik a kortárs fotográfiában az emberi alkotói gondolkodás, a mesterséges intelligencia, a test, az emlékezet és a vizuális kísérletezés. A tárlat izgalmas párbeszédet nyit a kép jövőjéről és a fotográfia új lehetőségeiről.

Céline Domengie írása egy különleges francia–magyar művészeti utazásra hív, ahol a folyók nem csupán tájak, hanem élő találkozási pontok ember és természet között. A Robert Filliou és Joachim Pfeufer szellemiségéből táplálkozó projektben Véronique Lamare, Christophe Clottes, Anna Consonni, Erdei Krisztina, Daniella Grinberg és Kristof Guez alkotásai érzékenyen kapcsolják össze a fotográfiát, az ökológiát és a közös gondolkodást.

Bera Viktor írása egy korszak végét idézi fel: közel fél évszázad után bezár a legendás Soós Fotó, amely messze több volt egyszerű szaküzletnél. A cikk izgalmas történeteken keresztül mutatja be Soós András különleges világát, ahol a kereskedelem, a közösségépítés és a fotográfia iránti szenvedély találkozott – egy valódi fotós legenda örökségét megidézve.

Gömör Béla személyes hangvételű írásában vintage fényképgyűjteményének különleges, többszereplős felvételein keresztül idézi meg a 19–20. század fordulójának fotográfiai világát. A Szigeti József, Décsey József, Szerdahelyi, Helfgott Sámuel, a Dunky fivérek, Plohn József és más mesterek munkáihoz kapcsolódó történetek nemcsak képeket, hanem egy letűnt korszak emberi sorsait és fotótörténeti érdekességeit is életre keltik.