Ruzsa Dénes, Spitzer Fruzsina: Inskripció: a 90-es évek a magyar elektrografika művészetének

történetében

Jelen írás a Vizuális expanziók. Az elektrográfia megjelenése Magyarországon a 70-es és a 80-as években, valamint a 11≙ 1011. A Magyar Elektrográfiai Társaság / MET alkotóinak munkássága 2000-től napjainkig című, már megjelent kiadványokhoz kapcsolódó kutatássorozat harmadik darabja.

A Vizuális expanziók kötet a magyar elektrografika és az elektronikus művészet kialakulásának történeti és mediális előzményeit tárta fel. A tanulmány azokat az avantgárd és intermediális törekvéseket vizsgálta, amelyek a fénymásoló, fax, mozgókép és korai számítógépes technológiák művészeti alkalmazásával új vizuális és nyelvi kísérletekhez vezettek. Nagy hangsúlyt kaptak azok az alkotói közösségek és művészek – például a Magyar Műhely és köre, –, akik a szöveg, kép és technikai médiumok határterületein dolgozva megalapozták a hazai elektrografika korai formáit.

A 11≙ 1011 már a digitális korszak kiteljesedését tekintette át, a számítógépes technológiák művészeti alkalmazásának megerősödését kutatva a Magyar Elektrográfiai Társaság / MET alkotóinak munkásságán keresztül.

Bár a kötet a kutatási program harmadik részeként időben később kerül kiadásra, a feldolgozott időszak kronológiai szempontból a korábbi két publikáció közé illeszkedik. A kilencvenes évek sajátos átmeneti korszakot jelent. Míg a hetvenes-nyolcvanas években az elektrografikai és technomédiumokkal végzett kísérletek elsősorban az avantgárd és intermediális művészeti gyakorlat részeként jelentek meg, addig ebben az időszakban a személyi számítógépek fokozatos megjelenése, az internet és a nemzetközi művészeti kapcsolatok erősödése következtében a digitális képalkotás egyre szélesebb körben vált hozzáférhetővé. A kilencvenes évek így tekinthetők az analóg és rendszerváltás utáni digitális forradalom együttélésének időszakaként, valamint a későbbi számítógépes művészeti gyakorlatok előkészítő fázisaként.

Reményeink szerint ez a kötet láncszemként kapcsolja össze a hetvenes-nyolcvanas évek kísérleti időszakát a kétezres évektől kibontakozó, egyre diverzifikálódó elektrográfiai és digitális művészeti gyakorlatokkal. Egyúttal lehetőséget nyújt arra is, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk azokra a művészekre, műhelyekre és alkotói stratégiákra, amelyek a kilencvenes években jelentős szerepet játszottak a hazai technológiai alapú képalkotás alakulásában, ugyanakkor a korábbi feldolgozásokban kevesebb hangsúlyt kaptak.

A tanulmány nem vállalkozhat a kilencvenes évek magyarországi digitális és technomediális művészeti színterének átfogó feltárására. A korszak művészeti jelenségeinek sokszínűsége és a rendelkezésre álló forrásanyag kiterjedtsége meghaladná egy ilyen terjedelmű munka kereteit. A vizsgálat ezért lényegesen szűkebb fókuszpontú, nagyobb hangsúly kerül azokra az alkotókra és kezdeményezésekre, amelyek az Árnyékkötők művészeti köréhez, Bátai Sándor szervezőtevékenységéhez és a kaposvári kezdeményezésekhez kapcsolódtak, illetve a későbbi intézményesülési folyamatokhoz, például a Magyar Elektrográfiai Társaság létrejöttéhez vezettek. Ugyanakkor a vizsgálat ennél valamivel tágabb mezőben is mozog, érinti azokat az intézményeket, műhelyeket és rendezvényeket is, amelyek a kilencvenes évek magyar technológiai alapú művészetének formálódásában meghatározó szerepet játszottak, így többek között az Artpool, a C3 és a SZTAKI környezetét, illetve az ezekhez kapcsolódó kiállítási, kommunikációs és hálózati eseményeket is. Ez a tágabb, de továbbra is szelektív keret lehetővé teszi, hogy a korszakot egymást részben átfedő alkotói kapcsolatok, médiumhasználatok és infrastruktúrák felől vizsgáljuk. Mindezek mellett fontos megjegyezni, hogy a vizsgált művészeti közeg sajátosságából adódóan a tárgyalt alkotók egy része a korábbi kutatásainkban is szerepelt. Az elektrografika magyarországi története nem éles korszakhatárok mentén szerveződik, hanem olyan életművek és alkotói kapcsolat hálózatainak mentén, amelyek több évtizeden keresztül reagálnak az új technológiákra és médiumokra. Számos művész már a hetvenes-nyolcvanas években megjelent az elektrografikai kísérletekben, majd a kilencvenes években és a kétezres években is aktív szerepet játszott a művészeti életben, sőt munkássága a mai napig töretlen. Jelen kötet ezért szükségszerűen érinti azokat az alkotókat is, akik korábbi publikációnkban már megjelentek, azonban itt más időszak vagy kontextus keretében kerülnek értelmezésre.

A kötetben szereplő alkotók:

Bátai Sándor, Bohár András, Budaházi Tibor, Csernik Attila, Czeizel Balázs, Csíkvári Péter, Csízy László, Dárdai Zsuzsa, Dávid Vera, fenyvesi Tóth Árpád, Géczi János, Gyenes Zsolt, HAász Ágnes, Halbauer Ede, Harangozó Ferenc, Herendi Péter, Rodolf Hervé, Joseph Kádár, Kecskés Péter, Kelecsényi Csilla, Kis-Kéry Csilla, Kováts Borbála, Lantos Ferenc, Lévay Jenő, Lieber Erzsébet, L. Simon László, Lux Antal, Máté Gyula, Vera Molnár, Ország László, Perneczky Géza, Petőcz András, Sándor Edit, Saxon Szász János, Sugár János, Szegedy-Maszák Zoltán, Szlaukó László, Tenke István, Tóth Gábor, Vass Tibor, Waliczky Tamás, Wrobel Péter, Zsubori Ervin