Kiss Márta képzőművész és B. Horváth Brigitta ötvös- és iparművész közös kiállítása az emberi kapcsolódás különböző formáit és érzékelési módjait járja körül. A tárlat Kiss Márta legújabb festményeit, valamint B. Horváth Brigitta ékszer-, testékszer- és szobrászati alkotásait mutatja be. A két alkotó eltérő médiumokban dolgozik, műveik mégis közös kérdésfelvetések mentén kapcsolódnak egymáshoz. Gyakorlataik középpontjában azok a láthatatlan viszonyrendszerek állnak, amelyek az egyént önmagához, másokhoz és a természeti környezethez kötik. Munkáik a test, az emlékezet, a gesztus és a szimbolikus jelentéstartalmak felől közelítenek olyan tapasztalatokhoz, amelyek nehezen ragadhatók meg a racionalitás vagy a nyelv eszközeivel.

Kiss Márta festményei a belső tájak és a természeti környezet közötti átjárhatóságot vizsgálják. Kompozícióiban a táj a pszichés folyamatok és az önismereti tapasztalatok hordozójává válik. A képeken feltűnő alakok gyakran archetipikus vagy mitológiai szereplők, akik belső állapotok és univerzális emberi tapasztalatok közvetítőiként értelmezhetők. A festett felületbe integrált hímzett elemek tovább árnyalják ezt a jelentésréteget: a vászonba szúrt tű egy új dimenzió megnyitásának első lépése, a fonal pedig a kapcsolódás metaforája. A hímzés által létrejövő hálózatok olyan láthatatlan struktúrákra utalnak, amelyek az embert, a természetet és a személyes emlékezetet egy közös rendszer részeként jelenítik meg.

B. Horváth Brigitta alkotói praxisának meghatározó témája az érintés, a kéz gesztusai és a test, mint a kapcsolatteremtés elsődleges közege. Munkáiban az ékszer és a szobor a kommunikáció és az önreflexió eszközeként működik. A kéz motívuma, illetve az érintés tapasztalata a különböző kultúrák, identitások és emberi viszonyok közötti átjárás lehetőségeit vizsgálja. Legújabb munkáiban kiemelt szerepet kap a test és az idő viszonya, amelyben az öregedő, elmúló test az élettapasztalatok hordozójaként jelenik meg. Az ékszer ebben az összefüggésben a test történeteit láthatóvá tevő médium, amely a szépség fogalmát a belső tartalom, az önelfogadás és az emberi jelenlét felől értelmezi újra.

A két művész munkássága több ponton párhuzamba állítható a kapcsolódás, az érzékelés és a belső tapasztalatok vizuális megfogalmazásának kérdéseiben. Kiss Márta műveiben a fonal és a hímzés, B. Horváth Brigitta alkotásaiban az érintés és a kéz gesztusa válik közvetítő elemmé, amelyek a látható világon túlmutató összefüggésekre irányítják a figyelmet. Mindketten olyan jelenségeket tesznek érzékelhetővé, amelyek közvetlenül nem láthatók: belső folyamatokat, emlékezeti rétegeket, emberi kapcsolódásokat vagy az egyént körülvevő természeti és kulturális rendszerekkel való viszonyt.

A két alkotó gyakorlatát közös szemléletmód is összeköti az önismeret iránti nyitottság szempontjából, illetve annak keresése, hogy miként jeleníthetők meg vizuális formában az ember belső folyamatai és a személyes tapasztalatokon túlmutató jelentésrétegek. Mindkét alkotó archetipikus motívumokkal, szimbolikus formákkal és a természethez való kapcsolódás képeivel dolgozik, amelyek az egyéni élményeket tágabb emberi összefüggések felé nyitják meg.

A Láthatatlan látható érintése című kiállítás annak a nehezen megragadható tartománynak a feltérképezésére tesz kísérletet, ahol a test és a természet, az egyéni és a kollektív emlékezet, az érzékelhető és az érzékelhetetlen folyamatos párbeszédben áll egymással.