Az "ÉN-TÉR-KÉP" című kiállítás koncepciója a lét, a nemlét, az emlékezet és a gyógyulás határterületeit járja körül.

A kiállítás a belső tájak feltárására, a tehetetlenségből fakadó új utak felfedezésére, valamint az aktív részvétel gyógyító erejére fókuszál, amely képes vitalitást kölcsönözni a megrekedt helyzeteknek és helyreállítani a töredezett egészet.

A befogadó egy olyan térbe lép be, ahol a fizikai és virtuális valóságok, a múlt és a jelen, a személyes és az egyetemes élmények egymásba fonódnak, emlékeztetve bennünket a létformák törékeny, mégis végtelen lehetőségeket rejtő átjáróira.

A tárlat ezzel a megközelítéssel a lét különböző állapotai közötti átmeneteket, a belső és külső világok közötti hidakat, valamint az emberi tapasztalat törékenységét és rugalmasságát helyezi a középpontba, a megszokott valóságon túli, szubjektív terekbe vezet be, ahol a kontroll elvesztése, az interakció és a gyógyulás lehetőségei bontakoznak ki, miközben a munkák egy-egy "átjárót" kínálnak fel, legyen az halál utáni állapot, virtuális dimenzió, vagy a belső gyógyulás útja.

Ezek az átjárók nem feltétlenül vezetnek egyértelműen "odaátra", inkább a "köztes" állapotokat hangsúlyozzák, ahol a valóság határai elmosódnak.

A megjelenített terek mindegyike egyfajta "térkép" - legyen az a tudatalatti, a képzelet vagy az emlékezet térképe - melyet a művészek különböző médiumokon keresztül tágítanak és tesznek érzékelhetővé a digitális technológia segítségével. Az alkotások pedig rávilágítanak arra, hogy a lét nem egy fix, hanem egy változó, átalakuló folyamat, ahol a határok elmosódásával új formák születhetnek.

The concept of the exhibition “SELF-SPACE-MAP” explores the boundary zones between existence and non-existence, memory and healing.

The exhibition focuses on the exploration of inner landscapes, the discovery of new paths emerging from helplessness, and the healing power of active participation, which is capable of restoring vitality to stagnant situations and reconnecting fragmented wholes.

Visitors enter a space where physical and virtual realities, past and present, personal and universal experiences intertwine, reminding us of the fragile yet infinitely possible passages between different forms of existence.

Through this approach, the exhibition places transitions between various states of being, bridges between inner and outer worlds, as well as the fragility and resilience of human experience at its center. It leads viewers into subjective realms beyond conventional reality, where the loss of control, interaction, and the possibilities of healing unfold, while the artworks each offer a kind of “gateway” — whether to an afterlife state, a virtual dimension, or a path toward inner recovery.

These gateways do not necessarily lead clearly “to the other side”; rather, they emphasize intermediate states in which the boundaries of reality become blurred.

Each of the presented spaces functions as a kind of “map” — whether of the subconscious, imagination, or memory — expanded and made perceptible by the artists through various media and with the aid of digital technology. The artworks highlight that existence is not fixed, but rather a changing and transformative process in which new forms may emerge through the dissolution of boundaries.