Az 'Úgy emlékszem, mintha csak holnap lett volna' kiállításhoz kapcsolódóan beszélgetés-sorozat indul. A kiállításon szereplő 4 alkotóval külön-külön, kiemelt aspektusok mentén beszélgetünk.

A második alkalommal Kicsiny Balázzsal beszélgetünk.

Az irodalomban bevett fogalmak az ‘elbeszélő’, a ‘narrátor’ és a ‘lírai én’. Ilyen esetben a mondandó egy kiválasztott, az író konkrét személyétől eltávolított narrációs perspektívából kerül elmesélésre. A képzőművészetben már jóval nehezebb ilyen jellegű pozíciókat találni, megalkotni és aztán ezeket befogadóként kezelni. Kicsiny Balázs művészetében nagyon karakteres és különös módon jelenik meg a megképzett, az alkotótól tudatosan eltávolított, alteregó-szerű nézőpont. Komplex, szerteágazó referencia-hálóval, különféle tér és idődimenziók egymásba játszásával operáló művészetét efelől a speciális gondolati csavar felől kíséreljük meg kibontani.

Röplabda a Mondolatban!

A gravitáció hat, ezért ami repked, annak is időről időre földet kell érnie. Így vannak ezzel a madarak, a labdák és a gondolatok is. A röplabdánál a földet érés elkerülésének interaktív dinamikája maga a játék. Amikor egy gondolat különböző nézőpontok közt cikázva kerül mozgásba és marad fenn akkor a röplabdáról mint a beszélgetés egy formájáról beszélhetünk.

A labdaérzékhez nyitott, reakcióra felkínált gondolat kell, medicinlabdákkal nem dobálózunk. A magas labdákat elegáns kihagyni, de ha nem bírjuk ki legalább a mondandónk végére időzítsük.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Az 'Úgy emlékszem, mintha csak holnap lett volna' kiállítás meghosszabbítva, május végéig látogatható.