Az elmúlt évek technológiai innovációinak, az informatika és a mesterséges intelligencia (AI) elképesztő sebességű fejlődésének kétségkívül számottevő pozitív hozadéka van. Ezek a technológiák hozzájárulnak számos tudományág haladásához, de a hétköznapi felhasználók életét is kényelmesebbé, munkájukat pedig hatékonyabbá teszik.

Kevésbé megfoghatók azonban a technológiai fejlődés, főként a mindennapos használatra tervezett eszközök és szoftverek árnyoldalai. A nagy mennyiségű képernyőhasználat közismertebb káros fiziológiai hatásain túl – amilyen a látáscsökkenés, az alvászavarok, a gerinc és a kezek deformitása és az ezek következtében jelentkező fájdalom – fontos beszélni az információtechnológia és az internet társadalmi és pszichés ártalmairól, valamint az informatikai fejlesztések környezeti lábnyomáról is.

A kortárs képzőművészek gyorsan és érzékenyen reagálnak a társadalom szövetében bekövetkező változásokra, így a legújabb technológiai vívmányok mind eszközként, mind témaként hamar megjelentek műalkotásaikban. A Budapest Galéria Bejelentkezve maradok? című nemzetközi csoportos kiállítása olyan műveket mutat be, amelyek különböző aspektusokból vizsgálják az informatikai újítások, az online jelenlét és az AI hatásait.

A kiállítás két, egymástól korántsem független részre oszlik. Az első szekcióban bemutatott munkák analitikusak, jobbára száraz tényekre támaszkodva szembesítenek a mindentudónak tűnő mesterséges intelligencia korlátaival, az okos eszközök felhasználóiként ránk nehezedő egyéni és kollektív felelősséggel, és az online jelenlétünk hosszú ideje szinte korlátlan megfigyelhetőségével és irányíthatóságával. A kiállított művek azt is szemléltetik, hogy egyes, nap mint nap használt eszközeink gyártása és felhasználása milyen környezetkárosító folyamatokat és globális szintű kizsákmányolást eredményez.

A tárlat második része inkább a mentális folyamatokra, az online tér hatására változó értékrendünkre, ezekkel összefüggésben pedig az emberi test és a technológia kapcsolatára fókuszál. Óriási tech cégek moderálják főbb közösségi platformjainkat, így az etikátlan, sértő, vagy akár erőszakos tartalmak nagyrészt elkerülik a jóhiszemű felhasználókat. Ellenben számos olyan online teret találhatunk (nem is csak az ún. deep weben), amelyeknek nincsenek központi korlátozásai, ezek esetében pedig az emberi test, a psziché és a technológia összefonódásai ellenőrizetlenségük miatt válnak veszélyforrássá. Az egykor demokratikus, globális tudást ígérő internet ma már inkább kisebb, azonos érdeklődési körű online közösségek összessége, amely közösségek magukban hordozzák a radikalizálódás lehetőségét is.

Alapvetően úgy gondoljuk, hogy mi kontrolláljuk, milyen eszközöket és milyen mértékben teszünk az életünk részévé, és bár a kiállítás is felveti az egyén ágenciájának lehetőségét a technológiával szemben, valójában egyedül nincs rálátásunk, milyen rendszerek és veszélyek húzódnak meg az általunk használt eszközök és az általunk fogyasztott tartalmak mögött. Pedig ahhoz, hogy a (nyugati) társadalom aktív, cselekvő tagjai legyünk, kénytelenek vagyunk felhasználókká is válni, ezért úgy tűnik, most már végleg bejelentkezve maradunk.