Simon Zsuzsi képzőművész az elmúlt években a társadalmi nemekhez kapcsolódó elvárásokat, tabukat és sztereotípiákat vizsgálta. Gyakran saját testét és élményeit használja médiumként, ezáltal közvetlenül és érzékenyen kapcsolja össze a személyes és társadalmi kérdéseket. Feminista megközelítésére jellemző, hogy számára a női test tapasztalati és politikai tér is egyúttal.

Új munkáinak fókuszában a női erő áll, amely nemcsak az egyén életében, hanem a kortárs női közösségek működésében is megmutatkozik. Aktívan sportoló, erejük tudatában lévő nőket hívott együttműködésre, hogy a mozgás segítségével közösen kutassák az erő lehetséges megnyilvánulásait hétköznapi, konfliktusos, feszült vagy akár traumatikus helyzetekben. A test megélése – a különféle tornagyakorlatok bemutatásán vagy újrajátszásán keresztül – művészeti módszerként megnyitja az utat a „női erő” kortárs jelentéseinek feltérképezéséhez.

A projekt olyan kérdéseket vet fel, amelyek a nemek, a test, a reprezentáció és a hatalom összefüggéseire irányulnak. Milyen kapcsolat áll fenn a vizuális kultúra által közvetített izmos, szexi „szupernők” képei és a hétköznapi valóság között? Hogyan fordítható át a destruktívnak és irracionálisnak bélyegzett düh felszabadító energiává, amely képes átrendezni a társadalmi viszonyokat? És mit jelent az erő és az elengedés az olyan alulértékelt területeken, mint a gondozási munka, a házimunka vagy az öngondoskodás?

A művek vizuális világa tudatosan reflektál a testkultúra történeti hagyományaira, mint az erőművésznők 19. századi színre lépésére a cirkuszokban, a közösségek egységét kifejező tornabemutatókra, az életmódkönyvekre és az 1980-as évek aerobikmozgalomra. A fényképek és videók miközben megidézik ezek esztétikáját, az együtt létrehozott és előadott gyakorlatok rávilágítanak a normatív és kizáró mechanizmusokra is.

A kiállítás összefüggésében a női erő tehát nem stabil, esszenciális kategória, hanem olyan kulturálisan és történetileg alakuló elképzelés, amely a normák és elvárások folyamatos újratárgyalásán keresztül jön létre. A női tapasztalat vonatkozásában pedig nem feltétlenül a látványos fizikai teljesítményben, versengésben vagy erőszakban nyilvánul meg, hanem a kitartásban, a határozottságban, a teherbírásban, a dühben és a közösség fenntartásában válik érzékelhetővé, melynek része az elengedés vagy a sérülékenység tudatos felvállalása is.

Csatlós Judit

A kiállítást a ZéróPlusz Táncművek performansza nyitja meg.

A művek létrehozásában közreműködött: Nógrádi Noá, Thury Zita, Tóth Réka Ágnes, Vass Imre, ZéróPlusz TáncMűvek

Köszönettel tartozunk a projekt megvalósításában nyújtott segítségért: Berger Gyula, Bognár Benedek, Csapody Máté, Donkó László, Erdélyi Tamás, Hurtos Zsuzsanna, Koronczi Endre, Kristóf Gábor, Nyíri Lili, Pólos Zoltán, Podányi Dániel, Simon Károly, Szikra Renáta

Külön köszönet a kutatásban és a tornagyakorlatokban résztvevőknek: Albrecht Zsófia, Aranyi Flóra, Baditz Izabella, Balogh Bella, Balogh Orsolya, Barta Edit, Bogya Anna Rebeka, Borbély Zita, Boros B. Borbála, Casiel Rachel, Darabos Diana, Fajgerné Dudás Andrea, Fazekas Veronika, Fedor Ilka, Frazon Zsófia, Győr Vera, Horváth Ági, Horváth Nina Sára, Juhász Villő, Kajtár Eszter, Kallós Lilla, Kósa Jázmin Aglája, Körtvélyesi Franciska, Kcsks Kinga, Konda Brigi, Lázár Eszter, Lipka Boróka, Lőrincz Réka, Magyarvári Szilvia, Márovits Ilda, Ménesi Luca, Mester Brigi, Miller Barbara, Molnár Katalin, Mucsi Mesi, Muladi Brigitta, Nemes Zsófia, Nógrádi Noá, Ormándlaki-Kovács Dóra, Pejtsik Diána, Pléh-Farkas Szilvia, Rácz Rebu, Schuller Judit Flóra, Sipos Katalin Zsanett, Tóth Kinga, Török Timi, Szakál Éva, Szánthó Flóra, Varga Fanni, Vas Veronika, Wirth Judit

Grafika: Pólos Zoltán

Támogatók: Budapesti Honvéd Sportegyesület, Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Műhely Alapítvány