Mit jelent valójában az otthon?

Mit jelent a gondoskodás, és mit jelent annak a hiánya? Mi az állam szerepe és felelőssége abban a törékeny egyensúlyban, amitől egy országot otthonunknak érezhetünk? Mi történik akkor, amikor az állam, a hazánk elárul vagy cserbenhagy minket: gazdaságilag, ideológiailag, politikailag, nyíltan vagy észrevétlenül, és ezért nem marad más, csak a döntés kényszere: menni, vagy maradni?

A kérdés arról is szól, hogy mennyire különböző távlatokból indulunk neki a világnak: én, te, ők. Mit jelenthet számunkra a jobb élet: demokratikusabb berendezkedést, szabadságot, tengert, munkát, pénzt, amit haza lehet küldeni, esetleg azt, hogy végre szorongás nélkül be tudunk vásárolni a családunknak?

Szól az esélyről, egy új élet lehetőségéről, és arról a mindannyiunkat nyugtalanító, vissza-visszatérő kérdésről is, hogy valóban jobb-e máshol. Itt egy kubai fiatal vagyok, ott csak egy kubai migráns lennék, mégis, miben különbözik a kettő? - kérdezi Hugo. És igaza van.

És szól arról a rengeteg bátor fiatalról, akik mindennek ellenére maradnak, makacsul és kitartóan, azért, mert értékeket szeretnének teremteni azon a helyen, ami egykor az otthonuk volt, mégis cserbenhagyta őket.