Az én meghatározásának jelentős része emberi kapcsolatainkon, közösségben való létezésünkön keresztül, másokkal kialakított viszonyrendszerekben történik. A saját határaink felállítása és az erről való reflektív gondolkodás fontos lépés ahhoz, hogy egyensúlyt alakíthassunk ki társas kötődéseinkben: ezek hiánya gyakran vezet a konfliktusok táptalaját adó félreértésekhez vagy hiányos kommunikációhoz.
Fusz Mátyás munkáiban évek óta foglalkozik az emberi testet körülvevő tér formai kísérleteivel. Határfeszültség című egyéni kiállításában egy új emberi szervként vizualizálja a látás határát, amit egyben a személyes tér határával, annak kivetülésével is azonosít.
A változatos anyagokat felsorakoztató és kulturális utalásokban gazdag kiállítás képregény-, sőt, meseszerűen rajzol fel egy történetet, melynek elején a főhős és közössége között egy, a határok helytelen felállításából eredő konfliktus – feszültség – keletkezik, de később a segítség elfogadásával és önreflexióval sikerül azt feloldani.

Fusz a már említett formai megoldással, a látóhatár megjelenítésével nyomatékosítja a szereplők közti erőviszonyokat és szociálpszichológiai kapcsolatokat. A gallérszerű motívum miatt szokatlan, groteszk alakokat kelt életre, akik mozdulatlanságba meredve is mozgalmas és mindenki számára ismerős mozzanatokat rejtő történetet hívnak elő.
A cím, Határfeszültség, fizikai mérésekből kölcsönvett fogalom; az a mechanikai jellemző, amivel a terhelhetőséget fejezik ki, vagyis, hogy mi az a maximális feszültség, amit a terhelés végtelen számú ismétlése mellett is elvisel egy adott anyag. A fogalommal párhuzamban a kiállítás is rámutat, hogy az ember személyes határainak kijelölésével kitűzheti célul a minimális sérülésre való törekvést.

Fusz Mátyás munkásságában főként szobrok, objektek és installációk jelennek meg médiumként, melyeken keresztül az utóbbi években az észlelés szubjektív és objektív határait vizsgálja. A Leopold Bloom Képzőművészeti Díj 2023-as nyertese, a Magyar Képzőművészeti Egyetem adjunktusa.