Győrffy László 2+2=5 című új kiállítása az eddigi legszemélyesebb és leginkább reflektív munkája, amely sajátosan hivatkozik George Orwell 1984 című regényére. Győrffy pszichedelikus disztópiájában 1984 nem feltétlenül csak a huszadik századi diktatúrák sötét kontúrjait jeleníti meg, hanem a neoliberális kapitalizmus fagyott mosolyú konzumpoklának koordinátáit is kijelöli. Győrffy első ízben mutatja be tárlat formájában szöveg és fotó alapú kollázsait, amelyek a családi hagyaték részét képező Népszabadság lapok hasábjaiból (de)konstruálódtak. A Kolbásznapló / Hulladéknaptár olyan nemlineáris álhír-kollekció, ahol a nosztalgia melankóliáját folyamatosan átírja, eltörli vagy újrarendezi az apokaliptikus nevetés. A múlt, jelen és jövő egybeomlása jellemzi a Kiváló holttest akvarellsorozat folytatásának tekinthető nagyméretű vízfestményeket is: a kibogozhatatlan részletekben bővelkedő papírmunkák transzhistorikus kalandra csábítanak, időnként a szokásosnál komorabb monokróm útvesztők mentén. A kiállítás egyetlen szobrászati műve egyszerre idézi meg Kurt Schwitters dadaista barkácsmunkáit és a konstruktivizmus örökségét, azonban Győrffy módszeresen aláássa a modernizmus utópiájának reményét: a matematika szépsége helyett a megismerés kudarcával szembesülhetünk, hiszen 2+2=5.

Köszönet: Katus Art