„A kor nomádsága: a múlt rekonstruálása a jelen megteremtése" alcímmel írt a galéria által kiadott Második nyilvánosság című kötetben Hegyi Lóránd a `80-as évek magyar művészetéről, majd az ekkor megjelenő fiatal festő-generáció műveinek „manierizmus"-aként jelöli munkájuk az évtized második felében bekövetkező kibontakozását.

Az alkotás örömét és a lét nagyvonalúságát, a tágabb horizont megjelenését teszik érzékelhetővé műveik - ahogy Forgács Éva írta, Százados László pedig a későbbi időszakról az érzéki elem fel nem adását említi a szín- és formahasználatban, anyag- és felületkezelésben, s a nagyformátumú és nagyvonalú expresszivitást hangsúlyozza korábbi, az időszakot felidéző Szimmetria ellenpontokkal c. tárlatunk kapcsán.

Kiállításunk itthon még be nem mutatott művekkel idézi fel ezt a kiteljesedési folyamatot, s azt a művekben is felsejlő szabadságvágyat, amely az évtized végének politikai történéseit előlegezi meg. Egy olyan átalakulást, amelynek reprezentatív gesztusa és meghatározó pillanata  a parlamenti képviselök irodaházában Bernát Aurél Munkásállam c. festményének függönnyel eltakarása.

A kiállításon Fehér Lászlóval, Mazzag Istvánnal és Soós Tamással a korszakról, műveikről frissen készült interjúk felvételei is meghallgatók lesznek, Tatai Erzsébet művészettörténész pedig Bodóczky István munkájára vonatkozó kutatási eredményeiről beszél.