„Az idő lassan elszivárog,

nem lógok a mesék tején,

hörpintek valódi világot,

habzó éggel a tetején.”

József Attila: Ars Poetica, részlet

Ember alkotta, lepusztult, elhasznált terek és kiüresedett tájak, betonmagány és sárcsönd. A kortárs ábrázoló festészet tájkoncepciójának egyik toposza és gyakori motívuma a táj és az ember kapcsolatának vizsgálata, egészen pontosan a civilizáció révén létrejött tájak. A természet és táj, mint egy ciklikusan változó közeg, alapvetően kulturális konstrukció, melyet az adott tér és idő függvényében a benne élő, róla gondolkodó, az azt objektiváló ember/művész szempontrendszere jelöli ki. A táj tehát végtelenül szubjektív. Nem véletlen az sem, hogy az elmúlt években mind a művészek, mind a szociológusok, filozófusok és antropológusok is nagy figyelmet fordítottak az ember és a táj kapcsolatának feltérképezésére, összetett szimbólumrendszerének és jelképi erejének felfejtésére.

K Galéria
1053 Budapest, Magyar u. 44. a Kálvin térnél
További információ: www.kgaleria.hu, info@kgaleria.hu
Nyitvatartás: H: Zárva; K – Cs: 11:00 – 17:00; P: 14:00 – 18:00 Szo – V: Zárva; Ünnepnapokon: Zárva