Az 1985 óta Németországban élő magyar képzőművész, Lörincz Ágnes (1959) alkotásaival közel 20 éve nem találkozhatott a közönség Magyarországon. A Székelykeresztúron született Lörincz a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait 1979-83 között Kerámia és Design szakon, majd Németországba költözését követően számos nemzetközi művészeti ösztöndíjban részesült. Szakmai életútja során többször dolgozott szorosan együtt más művészekkel, 1990-94 között a szintén székelykeresztúri születésű, de Ausztriában élő Kiss László képzőművésszel, akivel reprodukált ready-made-ket és összművészeti installációkat mutattak be, majd 1998-tól  Szathmáry Lóránt fotográfussal állított ki közösen.

Lörincz munkásságának egyik központi témája a fogyasztói társadalom kivetülése az egyénre, a reklám, a divat és life-style világa, és annak társadalmi és politikai vonatkozásai. Műveiben keveredik a konceptuális művészet, a pop art és az “új vadak” stílusjegyei. A The Space-ben, Magyarországon elsőként bemutatott, elmúlt években készült alkotásai a női szerepek bizonyos kérdéseinek önreflexióval átitatott, különleges vetületei.

A ruhák alatt szunnyad a magány című egyéni kiállítása a ma élő ember minden korosztályát és társadalmi rétegét érintő egzisztenciális állapotát, a magányt és a magányosságot, illetve annak a külsőségek és materiális mivoltával való kapcsolatát ütközteti ellentmondásos módon színekkel telített, virtuóz festményein. Digitális világunk egyrészről könnyebbé tette számunkra a kommunikációt, mégis, a ma élő ember talán a legelmagányosodottabb történelmünk folyamán. Eltávolodva gyökereinktől és közösségben való létezésünktől, a természettel való kapcsolódásunk és emberi kötelékeink is felszínesebbé váltak. Az emberek félelmekkel és hiedelmekkel küzdenek, bezárkóznak és próbálják kompenzálni elhagyatottságukat valamivel: legyen az feltűnni akarás, kényszer- vagy pótcselekvésekbe való menekülés.

Lörincz mind szellemi, mind esztétikai értelemben merít a pop-art hagyományából. Harsány, tiszta színekkel festett, fogyasztói társadalom divatcikkeit és divatmagazinokat idéző képei lenyomatai a modern társadalom elidegenedettségének, mely egyben tiltakozás is az ellen. A képeken megjelenő magukba forduló alakok, a sematikus portrék vagy sokszor az arc nélküli, megcsonkított torzók egyedül töltik ki a felületet, elszigetelve magukat egymástól.  A festményeken a test ábrázolása háttérbe kerül, a képek fókusza az üres ruházatokra kerül: a képkivágás, a festmények kollázs jellege és a festészeti elemek textíliákkal való párosítása, vagy éppen a ruhák részletei is ezt a külsőségektől fűtött elidegenedettséget tükrözik.