Göbölyös Luca munkáit személyes élettörténetéből kibontakozó általános érvényű, jellemzően társadalomkritikai hangvétel jellemzi. A kiállításon szereplő munkáiba legutóbbi éveinek Németországban megélt élményei és tapasztalatai épültek bele. Látásmódja nem a passzív szemlélőé: frissen és véleményének artikulálásával aktívan reagál az emberiség drámáira. Azokra az örök drámákra, melyek épp az általa megélt jelenből bomlanak elő.
Címadó munkája az ismert propagandisztikus és tendenciózus hangulatkeltő értelmézésektől függetlenül reflektál a többségi társadalomtól elszigetelt, általa megtapasztalt idegenség és a tömeges háborús menekültlét sajátosságaira. A munka címe németül: Menny és Pokol, - ami ugyanakkor német nyelven az ugróiskolát is jelenti.
A Himmel und Hölle alapélményét az 2015-ös menekültválság adta, de épp ezekben a hetekben Európa közepének mindennapjait áthatja az otthont elvesztő, semmibe kilépő sorsok súlyos tapasztalata. Aligha lehet közvetlenebb és elevenebb most bármilyen mai műalkotás, mint ez, ami a Fészek terében minden aktualizáló szándékoltság nélkül érvényesül, hisz a kiállítótér körötti utcákat, városrészeket ezekben a napokban a szomszédban zajló háború által földönfutóvá tett emberek sokasága, ukránok, indiaiak, ni-gériaiak lepik el.

Göbölyös Luca munkáinak mindegyike az emberi létezés örök formáit ana-lizálja. Így a Human behavior című szelíden elfogadó, ugyanakkor irónikus videója, vagy az életünkbe be és kilépő emberek, alkalmi és hű társak, pil-lanatokra áttűnő nagyhatású találkozásélmények szövevényét feltáró munkája, valamint a létezésünk megúszhatatlan kísérő motívumát megidéző videó, amely be(nem)gyógyuló sebeinkkel való kényszerű együttélésünk lehetetlenségére világít rá. 

A Fészek kis köralakú kiállítótérének padlóján kiterülő, sematikusan leegy-szerűsített térképből létrejövő ugróiskola Európát jeleníti meg, ki-indulópontokként az egykori menekültközpontokat, Törökországot és Görögországot láttatja. Az akkoriban megengedhetetlen és elfogadhatatlan menekültpolitikát folytató Magyarország képezi az elkerülendő poklot, míg a vágyott mennyország, a cél(állomás): Németország.

Sem a menny, sem a pokol nem önkéntes vállalás, ahogy egy féllábon végigjárt ugróiskola sem. Kíméletlen különbség, hogy a klasszikus játékban hiba esetén legalább a startmezőn az út újrakezdhető, míg a menekült lét nem biztos hogy ad további esélyt. A videón maga az otthontalanságot, be nem tagozottságot frissen megélt, a történelmi léptékű
folyamatot empátiával követő (fehér, európai, középosztálybeli,
keresztény, nő) művész ugrálja végig az ugróiskola állomásait. A világra gyanútlan kíváncsisággal forduló kislányos játék és az ismert valóságos meneküléstörténetek kíméletlensége kontrasztot alkotnak. A rituális előrejutási kísérlet arra figyelmeztet: ma a “mások”, a “nemmi”, az “ők” a világpolitika kárvallotjai vannak soron, ám ugyanez holnap megfordulhat: bármelyikünk bármikor földönfutóvá lehet.

Bojár Iván András
művészettörténész