Az előadás címe Linda Nochlin manifesztumszerű írására utal, amely kérdésként fogalmazza meg, miért is nincsenek (a hagyományos művészettörténetírásban) női nagymesterek, “zseniális” művészek, sőt jószerével alig vannak jelen a normatív kánonban. Az előadás túl azon, hogy kísérletet tesz a kérdés megválaszolására, beavat a feminizmus filozófiai rendszerébe, és igyekszik eloszlatni a tévhiteket.

Számba veszi a szemléletmód változásait a generációs eltéréseken keresztül, illetve az új témákat, nézeteket és művészeti kifejezésmódokat főleg az amerikai modern és kortárs művészet példáin keresztül. Elemzi, hogy miért akadt fenn a vasfüggönyön ez a szemléletmód és miért maradt meg jóval a vasfüggöny lehullása után is Európa keleti felén a “zsenialitás” férfi privilégiumként, amikor másutt a világban a kortárs művészeti diskurzusból már maga a fogalom is kikopott.

Közép-Kelet Európa jelentős női művészeinek bemutatása mellett olyan tágabb művészettörténeti kérdések leképeződése is megkerülhetetlen, hogy a régió művészei trendkövetők-e, vagy maguk is hozzájárultak a női nézőpontból, tapasztalatból született művészeti gyakorlathoz, továbbá, hogy tevékenységük hogyan viszonylik a más régiókban alkalmazott közelítésekhez, kifejezésmódokhoz; vagyis a centrum/periféria, lokális/globális kérdéskör is szóba kerül. Az elméleti alapvetések tisztázása művek bemutatásán keresztül történik és azok megértésének hátteréül szolgálnak.

Előadó: Dr. András Edit művészettörténész, tudományos munkatárs, MTA BTK Művészettörténeti Kutatóintézet

A művészet területén nem ritka eset az, hogy egyetlen mester életművének a töredéke, akár egyetlen mű is elindíthat olyan művészeti törekvést, mozgalmat, illetve magáról a művészetről való gondolkodás jelentős változását, mely a hagyomány újraértelmezését, a művészet megújulását generálja.

De mikor nevezhető innovációnak egy művészeti újítás? Lehet-e innovatív a hagyomány folytatása, tudatos őrzése, vagy csak az a műalkotás, művészeti koncepció tekinthető innovatívnak, amely gyökeresen szakít, vagy szakítani látszik a művészeti hagyománnyal? Mi a kapcsolat a tradíciók megújítása és a művészet fejlődése között? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vetnek majd fel a művészettörténeti klub előadásai, amelyek a kora középkortól napjainkig kronologikusan következnek, de nem stílustörténeti korokat foglalnak össze, hanem elsősorban az eredetiség szemszögéből értékelnek egy-egy művészeti kort vagy korszakot, kiemelve a művészet régi és új, nagy teljesítményeit, új nézőpontot kínálva a résztvevők számára, hogy pontosabban lássák és jobban értsék a műalkotásokat valamint a művészet változásában az alkotói újítások szerepét, jelentőségét.

Valamennyi előadás arra fókuszál, hogy megvilágítsa azokat a legfontosabb művészeti – formai, technológiai, anyaghasználati, ikonográfiai, szemléleti, kifejezésbeli – újításokat, amelyek gyökeres változást indítottak el a művészet adott, vagy szélesebb területén. Programsorozatunk a romanikával indult, és napjainkig ad áttekintést olyan kiemelkedő művészeti emlékekről, műalkotásokról, amelyek az európai művészeti hagyományba integrálódtak, holott a maguk korában a hagyomány gyökeres megújulását indították el.

A Várkert Bazárban megvalósuló előadások társszervezője a Konok-Hetey Művészeti Alapítvány. A programsorozat Konok Tamás festőművész életműve előtt tisztelegve, az ő emlékére jött létre.