Hogy mi a közös egy szivárványban és egy festőművészben? Az biztosan, hogy évezredek óta előszeretettel nevezzük mindkettőt közvetítőnek. Nem véletlen, hiszen a barlangrajzokért, vagyis az első festményekért felelős sámán és az Özönvizet követő szivárvány feladata azonos volt: világokat, Istent és embert kapcsolni össze. De mit üzennek ők ketten egymásnak? Miért lehet érdekes egyik számára a másik?
Kusovszky Bea új sorozatának képein már nincsenek jelen a munkásságát korábban meghatározó fotórealisztikus emberalakok, vagy csak nem abban a formában, amiben megszoktuk őket. Valóban teljes az az absztrakció, ami a művész új munkáit jellemzi? Vagy a kiállított festményeket inkább olyan optikai jelenségként érdemes értelmezni, mint például a szivárvány? A Moiré-effektus által mozgásba lendülő felületek és az egymásra helyezett festékrétegek miatt kialakuló minták jelentenék az alkotó új formavilágát?

Megnyitja: Szuda Barna művészettörténész
és Nagy Zopán költő, fotóművész.