Azt hinnénk, hogy a Madách Imre térre állított Sisi-szobrot nem lehet tovább kritizálni, és mégis. Most viszont tűrni fogjuk azt az ízlésterrort, amit ez a szobor kíméletlenül ránk gyakorol, sőt meg is békélünk vele. Megannyi kivetni való akad még az esztétikai preferenciákon túl, amiket nehéz szó nélkül hagyni, de valamiért még is úgy hagytuk őket. Például, hogy miért kell Budapestre egy harmadik megkövesedett Szent Erzsébet, mégis mi ez a szobor-mánia, miből és miért finanszírozzák őket, ki dönti el melyik sarkon melyik történelmi hősünk üljön a lovon, van-e Budapesten köztéri művészet a köveken túl, ha elegen vagyunk tudunk-e magunknak közteret csinálni?

Egy társasozás formájában játszunk a gondolattal, hogy hatalmunk van és 10 000 000 forintnyi közpénzünk, amiből bármit felépíthetünk a jelenlegi Sisi-szobor helyére. Mindannyian nyerünk, ha alkotásunk legalább egy helyi közösségnek kedvez. A fő kérdés, hogy vajon sikerül-e, ha mások folyamatosan el akarják költeni a pénzünket. A játék során számtalan nehézségen kell túllendülnünk, például vigyáznunk kell nehogy korrupcióba keveredjünk, ne kössünk üzletet a maffiával, ne járathasson le minket az ellenzék, vagy ne sértődjön meg ránk a polgármester.

A Sisiopoly társasjáték afféle diskurzuskeltő eszköz, mely segít megkérdőjelezni köztereink kialakításának és a köztereinkre kiállított alkotásoknak ártatlanságát, továbbá véleményalkotásra bátorít. A játékot önkéntesek segítségével egy workshop keretein belül terveztük meg.