Szeretettel várunk mindenkit a Stefan Osnowski Broken Arcadia című kiállításának megnyitójára!

Megnyitó: 2026. március 4., szerda 18 óra

Kiállításunk Stefan OSNOWSKI (1970) képzőművész, főként az elmúlt néhány évben készült alkotásaiból válogat, de egy-egy mű erejéig visszanyúl a művész korábbi ciklusaihoz is, amelyek tartalmi és formai szempontból is szervesen kapcsolódnak a legújabb képekhez. Mindegyikre igaz, hogy a természet, a táj, az embert körülvevő növényvilág látványából indul ki és az ehhez kapcsolódó elképzelésekre és befogadói attitűdökre reflektál. Osnowski művei nehezen kategorizálhatók, hiszen technikai értelemben fametszetek, méretük és elkészítésük módja azonban egyedi és megismételhetetlen, és így sokkal inkább a festészettel mutatnak rokonságot. A legújabb művek egy olyan reduktív eljáráson alapulnak, melynek során a művész a nyomódúcot, az egyes színrétegek nyomtatása között tovább metszi, így az egymásra rakódó rétegekből épülő látvány egyedi és megismételhetetlen: javításra és sokszorosításra nincs mód. Képeit a művész a digitális látványból inspirálódó rácsok és struktúrák ismétléseivel és elcsúsztatásaival alkotja meg. Az olykor hat rétegből építkező kompozíciók ugyanennyi színt tartalmaznak, melyek a merített papír felületén akár hónapokig is száradnak. A látvány e hosszan tartó folyamat során, intuitív módon, sokszor a művész számára is meglepetést tartogatva alakul ki. A képek ezen sajátos időbelisége – a múlt, a jelen és az eljövendő – az a jelenség, amely az alkotót különösen foglalkoztatja. A palimpszeszthez hasonlóan, Osnowski egyik réteget rakja a másikra, anélkül, hogy teljesen eltörölné az előzőt. Ez a folyamat akár a percepció és az emlékezés metaforájaként is értelmezhető.

Az európai művészet történetében Árkádia, mint ideális, paradicsomi táj, Vergilius óta fontos szerepet játszik. Később, a XVII. századtól a festészetben is megjelenik, és a hajdan volt aranykor képzetét hordozza, amely a néző számára nem valós, hanem egy vágyott táj harmóniáját közvetíti. Leginkább Claude Lorrain és Nicolas Poussin festészete tekinthető ebből a szempontból példaértékűnek. Művészetük olyan mértékben határozta meg koruk látásmódját, hogy az itáliai Grand Tour művészetrajongói a mediterrán tájat az ő „szemüvegükön” keresztül látták. Korunk látásmódját leginkább a pixelekből építkező és a világító okostelefon-képernyők felületén megjelenő idealizált képernyővédők, túlszaturált színes tájak határozzák meg. Osnowski képiségében egy ősi technika megújításával reflektál erre, melynek során a táji látvány darabjaira hullik és az absztrakt formaképzés törvényeinek engedelmeskedve születik újjá a felületen. Az absztrakt tájképi konstrukciók optikai zajt és egyfajta vibrálást keltenek, mintha egy szűrőn keresztül látnánk, amely próbára teszi és megkérdőjelezi az észlelésünket. Az alkotó kerüli az egyértelmű motívumokat; a művek a hanyatlás határán állnak, az amorf növényzet alig felismerhetően hasad és bomlik. Az ábrázoló jelleg szinte teljesen hiányzik, ahogyan a képek absztrakt színmezőkké oldódnak fel. A közös narratíva elvesztése és a darabjaira hulló elbeszélések egymást felülírva és részben kitörölve olyan látványt hoznak létre, amelyen a vágyott természet csak bitek formájában jelenik meg. A kozmikus távlatokat nyitó címadások (Archernar, Nebula) csillagködök, galaxishalmazok felvételeinek szintén idealizált látványára utal, amelyek éppúgy az emberi fantázia szülöttei, mint Claude árkádiája. Osnowski fametszetein azonban sokkal hangsúlyosabban jelenik meg a töredezettség. Ezek már a fragmentált, darabjaira hullott, részleges tudás képei, melyek a végleg darabjaira szétesett Árkádia látványát képtelenek összerakni.

Osnowski Észak-Németországban nőtt fel, ahol szoros kapcsolatot ápolt a természettel, amely máig meghatározza művészetét. 2017 óta négy egyéni kiállítása volt Magyarországon. Jelenleg Lisszabonban él és alkot.

- - -

We look forward to welcoming everyone to the opening of Stefan Osnowski's Broken Arcadia exhibition on Wednesday, March 4, 2026, 6 p.m.!

Our exhibition features a selection of works by artist Stefan OSNOWSKI (1970), mainly from the last few years, but also including a few pieces from the artist's earlier cycles, which are organically linked to the latest images in terms of both content and form. All of them are based on the spectacle of nature, the landscape, and the flora surrounding humans, and reflect on the ideas and attitudes associated with them. His works are difficult to categorize, as they are woodcuts in a technical sense, but their size and method of production are distinctive and unique, and thus bear much more resemblance to painting. His latest works are based on a reductive process in which the artist continues to carve the printing block between the printing of each color layer, making the image built up from layers of color unique and unrepeatable: there is no way to correct or reproduce it. He creates his images by repeating and shifting grids and structures inspired by digital imagery. The compositions, sometimes consisting of six layers, contain the same number of colors, which can take months to dry on the surface of the handmade paper. During this lengthy process, the image develops intuitively, often surprising even the artist himself. This peculiar temporality of the images—the past, the present, and the future—is a phenomenon that particularly interests the artist. Similar to a palimpsest, Osnowski layers one layer on top of another without completely erasing the previous one. This process can even be interpreted as a metaphor for perception and memory.

Arcadia has played an important role in European art history as an ideal, paradisiacal landscape since Virgil. Later, from the 17th century onwards, it also appeared in painting, conveying the idea of a bygone golden age, which for the viewer is not real, but rather conveys the harmony of a desired landscape. The paintings of Claude Lorrain and Nicolas Poussin are particularly exemplary in this regard. Their art defined the visual culture of their era to such an extent that art lovers on the Italian Grand Tour saw the Mediterranean landscape through their "eyeglasses." Our contemporary way of seeing is defined primarily by idealized screensavers composed of pixels and displayed on the illuminated screens of smartphones, as well as oversaturated colorful landscapes. Osnowski reflects on this in his imagery by reviving an ancient technique, in which the landscape is broken down into pieces and reborn on the surface, obeying the laws of abstract form creation. The abstract landscape constructions create optical noise and a kind of vibration, as if we were looking through a filter that tests and questions our perception. The artist avoids unambiguous motifs; the works are on the verge of decay, with amorphous vegetation barely recognizable as it splits and decomposes. The representational character is almost completely absent, as the images dissolve into abstract fields of color. The loss of a common narrative and the overlapping and partially erased fragments of stories create a spectacle in which the desired nature appears only in the form of bits. The titles that open up cosmic perspectives (Archernar, Nebula) also refer to the idealized spectacle of images of nebulae and galaxy clusters, which are just as much the product of human imagination as Claoude's Arcadia. In Osnowski's woodcuts, however, fragmentation is much more pronounced. These are images of fragmented, scattered, partial knowledge, which are unable to piece together the vision of Arcadia, now completely disintegrated.

Osnowski grew up in northern Germany, where he developed a close relationship with nature, which continues to influence his art to this day. Since 2017, he has had four solo exhibitions in Hungary. He currently lives and works in Lisbon.

- - -

residentart.com