A Miskolci Galériában most megnyíló kiállítás a tavaly 80. születésnapját ünneplő művész első életmű-kiállítása. Szemethy Imre pályája a magyar grafika aranykorát jelentő időszakban, Kondor Béla halálát követően, a hetvenes évek elejétől bontakozott ki. Korai munkái aprólékos műgonddal kivitelezett részletgazdag rézkarcok, amelyek kifinomult módon billegnek a természettudományos leírás és absztrakció, elbeszélés és felsorolás között. Munkásságának első évtizedében nem kevesebbet vállalt, mint a magyar és világirodalom kiemelkedő alkotásainak „lefordítását” saját vizuális nyelvére. E sor nyitánya volt James Joyce Ulysseséhez készült ciklusa, amit magyar ballada-illusztrációi követtek, 1974-ben pedig nagyszabású Szigetvári veszedelem sorozattal lépett közönség elé. Irodalmi ciklusának záró akkordja Szentkuthy Misklós Szent Orpheusz breviáriuma nyomán készült illusztrációs ciklusa volt. A nyolcvanas években megnövekedett motívumai egyedi kézrajzként éltek tovább dermoid-ciklusában. Számos könyvillusztrációs munkája közül kultikussá váltak a Maldoror-énekéhez, Borges novelláihoz vagy Boris Vian elbeszéléséhei rajzolt képei. Ekkor már mindjobban foglalkoztatta Alfred Jarry abszurd patafizikai világa, amihez kapcsolódóan szürrealista kollázsokat és kísérleti animációs- és videó-filmeket készített. A kiállítás e nagyívű pálya minden szakaszából mutat ízelítőt, azt igazolva, hogy Szemethy Imre stílusteremtő grafikai életműve egyike a magyar neoszürrealizmus kiemelkedő alkotóinak.