„Minden kép amit látunk.” Tallós Prohászka István a Hatvanas években elkezdett visszaemlékezések és műelméleti írások elkészítésébe amelynek az lett volna a célja, hogy ne veszítse el a kapcsolatot a realitástól. Ezekben legtöbbször kielemzi és rendszeresen górcső alá veszi a „realizmus” mint fogalmat. A szoc-reál művészet válsága és a szoc-modern mint egy újfajta korszerű vizuális nyelvezet kihangsúlyozása egyre jobban felkeltett olyan kérdéseket a művészben, hogy merre halad a modern művészet. Valószínűleg puszta elszántságból vagy konok elhatározásból úgy döntött, hogy továbbra sem hagyja magát beskatulyázni s emiatt egy olyan útvonalat próbált létrehozni amely jobban illett az Ő hektikus személyiségéhez.
A prezentáció elsősorban nemcsak letisztázná a félreértéseket és városi mítoszokat melyek körülveszik Tallós Prohászka István mosonmagyaróvári periódus, hanem egy komolyabb áttekintést nyújtana az 1948 és 1974 közötti munkásságáról.
A prezentációt Juhász Bálint tartaná meg aki a mosonmagyaróvári Hansági Múzeum Képző- és Iparművészeti Gyűjteményének kezelője és kurátora.