Šwierkiewicz Róbert művészetét leginkább a mindent elárasztó vízhez lehet hasonlítani, amely átölel, magával sodor, felold, magába olvaszt és felemel. Művészete a hétköznapi tárgyakból és cselekvésekből indul ki, a természeti jelenségeket veszi alapul és saját megtapasztalásán átszűrve a folyamatos alkotásban teljesedik ki. Személyében művészet és élet végérvényesen egymásba oldódik. Alkotásait sem műfaji vagy mediális keretek, sem pedig irányzatok vagy trendek határozzák meg. Éppen ellenkezőleg; szétfeszít minden hagyományos művészettörténeti kategóriát. Alapállása olyan elementáris szabadságtapasztalatról árulkodik, amely – nem törődve az aktuális trendekkel – mindig az éppen számára legmegfelelőbb megjelenési formát és médiumot választja. Marosi Ernő szavaival élve, Šwierkiewicz művészete egyszerre primitív és ősi, gyermeki és naiv, végeredményben pedig leginkább misztikus, melyet azonban mégis a szabadság fogalmával lehet legjobban leírni. Műveiben egyszerre jelennek meg az expresszív, informel, fluxus, gesztus és mail art művészet jellemzői, ugyanakkor az Arte povera, a Pop Art, a Process Art és a lettrizmus vonásai is feltűnnek. Ő azonban mindezekkel nem törődve engedte át magán a jelenségeket, és formálta mindennapi tárgyait, tapasztalatának belső megélését művészetté. Šwierkiewicz, hömpölygő folyóként a kultúrák, vallások és hagyományok közt szabadon mozogva, folyton változó művészetében egyesíti az őt megindító motívumokat – függetlenül attól, hogy a Duna, a Gangesz, vagy épp a Neckar partján alkot.

 

Kiállításunk gerincét azok a művek adják, amelyek Stuttgartban készültek 1993-1995 között. Ez, a magyar közönség számára eddig ismeretlen műcsoport akkor készült, amikor a művész több alkalommal is rövidebb ideig a város egyik negyedében, Leonbergben a Glaskasten (Üvegdoboz) alkotóház vendégeként alkotott. Itt születtek a Fák sorozat sejtelmes gesztusokkal és erőteljes pasztell-kontúrokkal rajzolt monumentális kompozíciói, melyek egyszerre értelmezhetők máglyáknak, kévéknek, fénynyaláboknak, vagy pusztán festői erővonalaknak. Az Abszolút sorozat képein Šwierkiewicz, dél-indiai utazásának tapasztalataival gazdagodva, a minimalista, kalligrafikus gesztusokkal eljut festészetének végpontjához, ahonnan elrugaszkodva majd ismét visszatér a figuratív, szimbolikus-expresszív kolorizmusához. Akrillal készült sorozatának visszatérő, erőteljes kontúrral festett emberalakja egyszerre hat rituális, már-már mágikus ábrázolásként, fogadalmi képként, vagy kőbe vésett totemként, miközben a színes mintái az indiai faliszőttesek világát is megidézik. Europe’s Climatic Art címmel a nyolcvanas évek közepén festmény-kollázs-sorozatot készít. Ezeken Európa klimatikus hőtérképét saját, aznapi élményeivel és a Csobánc-hegy helyi időjárásával mixeli, melynek eredményeképpen korát jóval megelőző, rendkívül személyes művek születnek. A teremtés örömei című 12 darabos, nagyméretű litográfia sorozat egyértelműen a Biblia gondolatrendszerét idézi meg, ikonográfiájában azonban sokkal inkább kapcsolódik a hindu hitrendszer szimbolikájához.

 

- - -

 

Šwierkiewicz Róbert 1942-ben Pécsett született. Tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán végezte, majd a hatvanas évek második felétől teljes művészi szabadsággal lép a nyilvánosság elé. Korai grafikai műveiben egyéni hangvételű, expresszív formavilág bontakozik ki, amelyben a szimbolikus formák konceptuális tartalmak hordozóivá válnak. 1982-ben – Lévay Jenővel és Regős Imrével – megalapítják a Xertox Csoportot, melynek tevékenységében az akció és a performansz elemei keverednek. Eközben a hazai mail art legfontosabb műveit hozzák létre. Dolgos meditációk néven teljesen önálló műfajt teremtenek, ahol a hétköznapi, egyszerű cselekvések közbeni elmélyülést performatív eseménnyé alakítják, miközben kollektív alkotások születnek. Ez a felszabadult alkotói módszer szabadon használja az avantgárd örökségét, de szakít a hagyományos technikákkal és mindenféle eljárással. 1984-ben Vácott, a görögkatolikus templomban elkészíti 9 részes Meteorológiai jelentés c. művét. „A műalkotás egyszerre tárgy és esemény, a művész egyszerre mesterember és bohóc.” 1990-ben elnyeri a Római Magyar Akadémia ösztöndíját. A ’90-es évek elején készülnek az ún. Duna-képek, amelyeken az informel festészet, a folyamatművészet és természetművészet módszereit egyesíti. 1993-ban hosszabb időszakot tölt Stuttgartban, az un. Glaskasten alkotóházban, ahol számos festményt és litográfiát hoz létre. Ezt követően több hónapot tölt Dél-Indiában, ahol olyan impulzusok érik, melyek hatására művészete gyökeresen átalakul. Ennek hatására „a nyugati szemlélet helyébe egyre inkább a világ spirituális, holisztikus megközelítése lépett. Művészetében teljesen felszabadította magát minden műfaji kötöttség vagy külső elvárás alól.” (idézet: Szipőcs Krisztina) Ebben az évben készül a 12 részes A teremtés örömei c. nagyméretű litográfia ciklusa. 1994-ben a Kiscelli Múzeum templomterében megrendezi a nagyhatású Kelet kezd, nyugat befejez c. kiállítását, amely a korszak egyik meghatározó bemutatója. A ’90-es években számos külföldi kiállítást rendez, valamint egyéni kiállításon mutatkozik be az Ernst Múzeumban és a Ludwig Múzeumban. Műtermét ekkoriban a Kopaszi-gát egyik csónakházában, majd ennek felszámolása után a Csobánc-hegy oldalában rendezi be. Az évtized második felében saját kezűleg készíti el óriás üzenetekkel és ábrákkal megfestett hőlégballonját, mellyel 1998-ban a Ludwig Múzeum udvaráról a város fölé emelkedik. A kétezres években aktív kiállítója a hazai galériáknak és nonprofit kiállítótereknek egyaránt. Kiállít a Liget Galériában, a Fészek Galériában, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, rendszeresen a K. Petrys, majd az A38 galériákban. Élete végéig aktív alkotómunkát végez. 2019-ben 77 éves korában éri a halál. Emlékkiállítása 2020-ban a Mission Art galériában kerül megrendezésre. 2024-ben a Műcsarnok Végtelen hal címmel rendez műveiből kiállítást.

 

Schneller János művészettörténész

2025. január