Egy éven át merülhettünk el Kontur Balázs alkotásaiban az AGORA galériájában. Az elengedés mindig nehéz, de ez az "Egyenes" itt most körbe ér. 

A kiállítás megtekinthető még 2024. szeptember 16-20. // 10-18 óra között.

Finisszázs:
Szeretettel hívjuk meg a kiállítás záró eseményére. Találkozzunk és csodáljuk meg együtt még egyszer Kontur Balázs képeinek együttállását szeptember 21-én, 19 órakor a napéjegyenlőség előestéjén.

***

"A legegyszerűbb emberi tevékenység is - mely megjelenhet fizikai, érzelmi illetve mentális síkon - sok részelemből álló összetett folyamat. A részelemek a figyelem különböző módjaival (koncentráció, érzékszervi szeparáció, meditáció, ima) különválaszthatók, így láthatóvá válik azok eltérése az ideálistól. A megfigyelés lehetőséget ad arra, hogy az eltérések - hibapontok - összessége összefüggő rendszert és formába foglalva képet alkosson."

Biográfia:
KONTUR BALÁZS

1982 májusában született, Budapesten. Tanulmányait az Ybl Miklós Főiskola Építészeti karán végzi és öt évet dolgozik építész irodákban. Építész tanára, Kapy Jenő meghatározza gondolkodásmódját, általa jut el a Szerencsi Szabadiskolába. A Szabadiskola öt éve alatt kialakul benne a konkrét, geometrikus képzőművészeti nyelv és látásmód. Megismerkedik Fajó Jánossal, akivel mester-tanítvány viszony alakul ki; 2008-2012-ig tartó alkotói periódusát Fajó látásmódja határozza meg. A Szabadiskolában csoport alakul, ez adja a későbbi K28 Galéria alapító tagjait. 2012-től Olaszországban él négy évet, ahol elkezd kortárs tánccal is foglalkozni és kialakítani képzőművészeti irányvonalát. 2016-tól Budapesten alkot és a K28 Galéria vezetője.

#balazskontur
@konturbalazs
artkontur.blogspot.com

***

A megnyitón elhangzott beszéd lenyomata:

Dimenzió kapun innen és túl.
Valami van a semmi és a minden spektrumán.
Valakik fogják a kezünk, vezetik.
Mi magunk vagyunk azok?

Tökéletesre játszik a fény, benne van minden.
Az itt és ott egyik és másik távlatának közelsége szólít.

Üres lap, tiszta szándék, kísérleti fázis. Kutatómunka, kíváncsiság. Vajon merre indítanak, mutatnak majd?

A toll hegye papírt ér, és megerednek a sorok.
Egy vonal, azután még egy, és így tovább.
Nekiiramodnak, Visznek, haladnak, belemélyednek a barázdák a tört fehér síkjába.
Egymás mellett létező valóságok, átvitt értelmek, betűk helyett görbék.
Kiegyenesedő kérdőjelek. Felkiáltanak.
Elérkeznek egy ponthoz, önmagukat látják. Körbe értek volna?
Teljessé így válik a szó.
Vagy csak a spirálban futó lépcső írt le 360 fokot?

Ez most egy új szint.
Itt már a párhuzamosok viszonylagos rendszerében,
egymáshoz képest formálódó szavakká lépnek elő.
Meg tudjuk fogalmazni.
Vannak válaszok.

Azután lapoz egyet a margóra írt megfejtés.
Interpretált saját parafrázis jelenléte ez.

Elmereng, beleköröz a levegőbe. Ujjával kanyarít, majd visszapöcköli a légáramlás fodrait.
Lélektől van a hang, abban bízik, visszapillantótükrét így igazítja, hogy lássa:
Ez mind egymástól lesz több, egymással van értelme.

Ki van a vonal végén? És az elején?
Mennyit számít, hogy milyen hosszú? Egy az irány?
Kijelölt, vagy csak azt hisszük?

Együtt, vagy egyedül? Együtt vagy egyedül? Vessző nélkül.

Nap körül 8 milliárd másik lélekkel 24 órát töltünk, majd újrakezdjük egy picivel odébb az évgyűrűn.
Számoljuk, rendezzük, helyre kerül minden.

Fent és lent, előre és hátra. Tánc ez, improvizáció. Most megy, máskor nem.
Miért szeretnénk megérteni amit nem lehet?
Csak ne akarj semmit.

Gömbalakba így rendeződünk.
Társulásból soloba, Solobol társulásba.

Teljessé így válik kép.
Egyenesből körbe. Körből egyenesbe.

2023. 09. 09. // A Kiállítás megnyitó szövegét írta: Kajor Balázs