Waliczky bábuja nem egy történet, hanem egy állapot szereplője, aki a végtelenségig hánykódik-vetődik, mindaddig, amíg fut az a számítógépes szoftver, ami szimulálja a bábu behatárolt terének, egy fémdoboznak a forgását. A gravitáció okozta esés itt nem a főszereplő tetteinek a következménye. A Báb és gravitáció a covid első évében készült, amikor mindannyian megtapasztaltuk egyrészt a bezártság, másrészt az emberi érintkezések veszélyforrásként megélésének nyomasztó érzését. Mintha azt látnánk: hiába próbáljuk magunk alakításával kézbe venni életünket, a környezetünket nálunk nagyobb erők mozgatják, amelybe nincs beleszólásunk. Mi csak esünk, vergődünk és ütődünk. - Dr. Szegedy-Maszák Zsuzsanna, művészettörténész és muzeológus