Egy városnak nincs saját meséje. A város meséje az emberek meséje: az ott lakók, az áthaladók, a továbbállók történeteinek összessége.
Csáky Marianne kiállítása – benne a legfrissebb műveivel – ezért az emberi viszonyokra, az ezeket kifejezni képes apró mozdulatokra, gesztusokra fókuszál, különösen akkor, amikor e helyzetek a történelem nagy horderejű eseményeitől körülölelve születnek meg. Ezt a mikro-makro viszonyt erősíti az alkotások időbelisége, azaz inkább időn kívülisége is. Csáky az egyéni és a kollektív emlékezet lenyomatait vizsgálva beépíti a művekbe a 20. századi történelem fotódokumentumait és saját, évtizedekkel korábbi munkáit is – teszi mindezt egy jövőbeli, elképzelt környezetbe helyezve. A fotó, a rajz, a plasztika és a videó eszközeivel egymás mellé kerülnek a hétköznapi élet és a modernkori történelem abszurditásba hajló pillanatai, amelyek egyaránt hordozzák a művész személyes tapasztalatait és a (nyugati) társadalom közös mementóit.

Csáky Marianne (1959, Budapest) elsősorban fotóalapú művek, videóanimációk, szobrok és objektek formájában foglalkozik olyan meghatározó témáival, mint a felmenőinktől örökölt, velünk élő narratívák, az egyes történelmi korok politikai rendszerei és a képekben rejlő valóság újraírhatósága. Hosszú ideig élt Kínában, de töltött rezidenciát Franciaországban, Németországban, az USA-ban és Dél Korában is. Brüsszelben és Budapesten él és alkot.