A zarándoklat fogalma a közfelfogás szerint jól körülhatárolhatónak tűnik: egy „szent hely fölkeresése kisebb-nagyobb távolságból”. Közelebbről megvizsgálva azonban a látszólag szilárd elképzelés inkább egyre újabb kérdéseket vet fel. A Vajon a zarándoklat a valóságban bejárható utat jelent, vagy inkább vonatkozik a belső, spirituális útra vonatkozik? A bejárt út mennyiben Mennyiben kollektív a bejárt út, és mennyiben személyes élmény? Mihez kötődik inkább a zarándoklat: az ünnephez vagy a hétköznapokhoz, esetleg a válságos időkhöz? A zarándoklat áldozathozatal; megoldás keresése vajon, vagy a megbékélés eszköze? Milyen szimbolikus értelemmel ruházható fel az elindulás, az idegenben lét és a visszatérés? Mit jelent a zarándoklat az útra kelő és mit a befogadó számára? Lehet-e a zarándoklat a földi életút átfogó jelképe, vagy inkább a végidőkhöz köthető fogalom?
A kiállítás ezekből a kérdésekből kiindulva három hívószó – a sátor, a labirintus és a szuvenír – körül szerveződik. A sátor fogalma Szent Benedek Regulájának szövege révén kapcsolható össze a zarándoklattal – Isten megtalálásával, hordozásával. A labirintus szintén ebben az összefüggésben a zarándoklatot helyettesítő eszközként vagy a belső út szimbólumaként értelmezhető. A szuvenír szó valaha a megtett út és a szent hely meglátogatásának bizonyítékát jelentette, mára azonban eredeti értelme kiüresedett. A felkért alkotók a három hívószóból kiindulva olyan új műveket hoztak létre, amelyek az emlékezés segítségével a virtuális világok és a valóság között keresnek mások által is bejárható utakat.

Mélyi József kurátor