„A legújabb sorozatom a régebbi munkáim átdolgozása. Időnként átnézem munkáimat, elő szoktam venni és átfestem, vagy pontosabb tovább alakítom, azokat a képeket, amelyeket nem érzem tökéletesnek, kifogásolhatatlannak, vagy befejezettnek. A ráfestés, átfedés, beavatkozás némiképp erőszakos cselekedet is egyben, mert valamit megsemmisítek, de közben újat is hozok létre, vagyis átváltoztatom. Ezért is szoktam Finom erőszaknak nevezni e sorozatom darabjait és azért is, mert ez egy olyan szimbolikus cselekedet, mint a hétköznapi emberi kapcsolatokban, amikor az egyik ember az erőszakosságával, jellemével letámadja a másik embert, vagyis belemegy a másik aurájába, beférkőzik oda ahová nincs jóga és hatást, nyomást gyakorol rá.

Technikailag az alkotói módszerem, a tárgyi hulladékok újrahasznosítása által, a ragasztott elemek montázsolásával és a festés kombinációjával strukturális építkezési módszert alkalmazok. Figurális szemléletem a XXI. századi életérzést sugallja, melyben törekszem minél kevesebbet esztétizálni. A hulladékok (tárgyak, „motívumok”) felhasználása által törekszem a művészet emberközelibbé tételére, nemcsak műélvező, hanem alkotásra ösztönző értelemben is. Az általam felhasznált anyagok mindennapisága, szándékaim szerint demisztifikált képi világot hoznak létre, amely ezáltal csökkenti a távolságot az alkotások és az érdeklődők között.”