„A fényképezés fokozatosan a búcsúzási rituálénk részévé vált; bepakolni a bőröndöket a kocsiba, ölelés és puszi, integetés, majd elhajtás.”

Deanna Dikeman megható fotókönyve a családról, a meghittségről, a búcsúzkodásról és az idő múlásának kegyetlenségéről mesél. A huszonhét évet felölelő sorozatban Dikeman szüleit fényképezte búcsúintés közben.

Az első fotó 1991-ben készült, ám ekkor még nem azzal a szándékkal, hogy egy sorozat része legyen, hanem pusztán emlékmentés céljából, azonban az évek során rituálévá vált megörökíteni a búcsúzkodás pillanatát. A dokumentálás talán megkönnyíti a távozás szomorúságát, hiszen sosem tudhatjuk, hogy egy búcsú mikor lesz az utolsó. A könyv látogatásról-látogatásra rögzíti az évszakok váltakozását, az évek múlását, a szülők öregedését.

2009-ben Dikeman édesapja elhunyt, de édesanyja még további nyolc évig folytatta a búcsúintést, az utolsó évben már az idősek otthonából. A sorozatot utolsó képe 2017-ben készült a fotográfus édesanyjának temetése után, az üres kocsifeljáróról.

Dikeman személyes és őszinte munkája nemcsak az idő múlásának melankóliáját ragadja meg, hanem bepillantást enged egy család intim pillanataiba, amihez azonnal kötődni tudunk, hiszen mindannyiunk számára ismerős érzelmeket és emlékeket idéz.

A Leaving and Waving 2020-ban a Mack First Book Award díjra lett jelölve, illetve 2021-ben a Paris Photo–Aperture Foundation PhotoBook Awards shortlistjén is szerepelt. A könyv és a hozzá kapcsolódó kiállítás ingyenesen megtekinthető a PaperLab Galériában.