A tér vizsgálata Árvai György munkáiban elsősorban analitikus jellegű. Képei monokróm, szabályos következetességgel jönnek létre. Meghatározó az ábrázolt tér üressége, az elmúlás mauzóleummá nemesíti az általa ábrázolt tereket. Az elhagyatottság szelleme kísért bennük. Frissen készült képei a fény-árnyék pillanatainak kimerevített rögzítései.

1945. augusztus 6-án reggel Hirosima felett felrobbantották a világ első hadviselésben használt atombombáját.

Az atombombák nyomában csupán romok és az emberek kísérteties árnyai maradtak hátra a lépcsőkön, a falakon és a járdákon. Amikor valami vagy valaki blokkolja a sugarakat, minden környező felület világosabbá válik, de a tárgy, vagy a személy mögötti részek sötétek maradnak, amolyan fordított árnyékot létrehozva. Így sok esetben emberek nyomaira is bukkantak, akik a későbbi hőterhelés miatt elpárologtak, de az adott pillanatban még árnyékot vetettek, amik fennmaradtak. A robbanás pillanatában egy villanás történt, amely olyan erős fénnyel sugárzott, hogy beleégett a tárgyakba, illetve a kitakart részek erős kontúrú árnyékokat vetettek. A fény nyomai, a romok és az emberek kísérteties árnyai fennmaradtak.

Árvai György új képei ennek az örök tragédiának állítanak emléket, remélve, hogy ez a pillanat soha nem ismétlődik.

Százados László művészettörténész és az alkotó gondolatai az Árnyék-Világ című tárlat műveiről és értelmezésükről.